13. // Nem fázol?

December 1.

Néhány héttel azután, hogy beköltöztünk, és szépen összevesztem Eleanor-ral, úgy látszott, hogy kezdenek elsimulni a dolgok. Megfogadtam Harry tanácsát, nem kerestem a lány társaságát, egy pár napig még azért megkaptam a szúrós tekintet (na jó, mostanában is kapok egy-kettőt), de egy ideje nem foglalkozik velem, mint ahogy én se vele. Őszintén örülök neki, mert nem éppen egy kedves lány. Most nem azért, de nem egészen Louis-hoz való. Jó, kinézetre amúgy tök ugyan olyanok, akár testvérek is lehetnének, de belül ég és föld. Louis vicces, kedves, aranyos, segítőkész, és mindig jókedvű, Eleanor-ról azonban ezek nem mondhatók el. Őt inkább egy zsémbes és féltékeny öreg nénikéhez lehetne hasonlítani, de semmiképpen sem Louis-hoz. De a véleményemet inkább megtartom magamnak, a békesség érdekében.

Aznap nem csináltunk semmit. Mindenki ült otthon, beszélgettünk vagy csak unatkoztunk, kivéve Eleanor, akinek a Hollister-hez kellett mennie, valami megbeszélésre. Zayn a tévét bámulta, Louis, Harry és Liam társaságában, Niall a konyhában valami sütit sütött, Perrie Sophia körmét festette az étkezőasztalnál, Sasha a babzsákfotelben gubbasztott, Abbie Harry haját buzerálta, Beth és Zora pedig újságot olvastam. Én pedig csak ültem az asztalnál Perrie és Sophia társaságában, és bámultam ki az ablakon. Már egy ideje merengtem, mikor egyszercsak észrevettem, hogy apró, majd egyre nagyobb és sűrűbb hópelyhek hullanak az égből.

- Havazik! - kiáltottam fel, a fejemet pedig a többiek felé fordítottam. 

A fiúk rögtön az ablakhoz ugrottak, hogy végre valami jó dolog is történik, de a lányokat annyira nem izgatta a dolog. Mindenki megállapította, hogyha ez így esik tovább, szép mennyiségű hó fog megmaradni, és akár még hóembert is építhetünk. Ettől mindenkinek egy kicsit jobb kedve lett. Niall megkínált mindenkit egy-egy mézeskaláccsal - merthogy azt sütött, szerinte nem árt máris készülődni a karácsonyra. Ettől a lányok mégjobban feléledtek, Abbie már a karácsonyi filmeket válogatta, amiket meg kéne néznünk, Sasha Liam-et faggatta, hogy hol vannak a girlandok meg az égősorok, Zora betette Michael Bublé Christmas című albumát, amin csupa karácsonyi dal hallható, Beth pedig mindenkinek készített egy bögre forrócsokit, amibe még pillecukrot is tett, aki kért.

- Nincs kedvetek karácsonyi vásárba menni? - bámulta a hóesést Louis, aki még mindig egy kicsit unatkozott.

- Túl hideg van, brrr! - takarta be magát Zayn, a már előre odakészített kis takarójával. Tudnám ezeket a cuccokat honnan veszi. 

- Nekem van kedvem. - könyököltem az asztalon, és tulajdonképpen nem is jutott el az agyamig, hogy miről van szó, csak azt tudtam, hogy van kedvem hozzá.

- Megyünk? - vonta fel a szemöldökét Louis, majd kicsit felegyenesedett.

- Aha! - pattantam fel, miután megvolt a szemkontaktus, majd ő is megindult fel az emeletre.

- Öltözz be, hideg van! - kacsintott rám, amitől kissé elájultam, de tartottam magam.

Szóval három zoknit húztam, bélelt nadrágot, egy pulcsit, nagy pufi kabátot vettem, sállal, ujjatlan kesztyűvel, fülvédővel és ugg csizmával. Szerencsére nem néztem ki úgy, mint egy eszkimó, sem mint egy hülye, úgyhogy lesétáltam, ahol láttam, hogy Louis is veszi a sapiját és a kesztyűjét.

- Cuki a fülvédőd! - piszkálta meg a puha, szőrös anyagot.

- Neked meg a pulcsid. - mutattam a norvég mintás pulóverére. - Nagymamád kötötte? - kezdtem olyan cukin nyomin beszélni, csak, hogy bosszantsam.

- Nem, Niall-től nyúltam le. - súgta a fülembe, amitől automatikusan elnevettem magam.

Szóval ketten elindultunk a vásárba, ami London belvárosban volt. Gyalog mentünk, nem kocsival, hiszen mégiscsak sétálni indultunk. Útközben összekapartunk néhány hógolyót, és meg-meg dobtuk egymást, csak a vicc kedvéért. Viszonylag hamar odaértünk, és a látvány szebb volt, mint vártam. Mindenhol égősorok, a fák törzsén, felfüggesztve két ház közé, és persze a kis bódékon, ahol minden olyan dolgot lehetett kapni, ami szem-szájnak ingere, például mindenféle karácsonyi specialitás, sütik; meleg és szőrös sapik, karkötők, néhány régi könyv, étkészletek, és mindenféle olyan dolog, ami egy ilyen vásárban kapható. Jó nagy tömeg volt, de így volt igazán meg a hangulat a havazással és a finom illatokkal vegyítve. Louis-szal mindent körbejártunk, ő felpróbált néhány elég fura sapkát, hogy engem szórakoztasson, ő lefotózott egy nagy karácsonyfa előtt, vettünk kürtőskalácsot, amit elfeleztünk. Szerencsére senki sem ismerte fel, így igazán felszabadultan tudtuk élvezi az együtt töltött időt. Rengeteget nevettünk, szinte mindenen, még olyan dolgokon is, ami nem is vicces.

- Nem fázol? - kérdezte, miközben odanyújtott nekem egy forró, gőzölgő teát, ami már nagyon kellett, mert a kérdésére válaszolva, igen, fáztam.

- Már nem sokáig! - vettem el mohón, és egy jó nagyot belekortyoltam a forró teába, ami konkrétan leforrázta a torkom.

- Vigyázz! - figyelmeztetett Louis, de már hiába. Lihegve kapkodtam a hideg levegő után, közben még mindig fáztam, a lábujjaim már gyakorlatilag mirelitek lettek.

- Késő! - köhögtem még egy utolsót, majd ránéztem, és mindketten elnevettük magunkat.

12. // Eperszagú Eleanor és Harry, a megértő

OMG *-* Tegnap 1D DAY volt, remélem néztétek :D Én sajnos csak 3 óráig néztem, de az nagyon szuper volt! :) Most pedig új rész! :)

Reggel viszonylag korán keltem, és mivel még egy kicsit idegen nekem ez az "együttlakás" dolog, úgy döntöttem, hogy nem kezdek el úgy viselkedni és úgy tenni, mintha ezer éve itt laknék, ezért még egy picit a szobámban maradtam, hogy a többieknek is adjak időt felébredni. Szépen, lassan lecsekkoltam a telefonomon az instagram-mot, a twitter-t és a facebook-ot. Mikor úgy ítéltem meg, hogy mostmár páran tuti felébredtek, lesétáltam az emeletről, de elég kihalt volt minden. Csupán a konyhából szűrődött ki egy hang, ami ha jól hallottam a turmixgép volt. Már éppen megnyugodtam volna, hogy csak Niall az, mikor a szőke hajkorona helyett egy barna loboncot láttam magas, vékony lábakkal. És nem, nem úgy nézett ki, mint valamelyik fiú.

- Jó reggelt! - köszörültem meg a torkom, majd köszöntem Eleanor-nak. Jobb a békesség.

- Reggelt! - felelt, miután lecsekkolt, a "ja, csak te" nézésével.

- Mi jót csinálsz? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni a lánnyal.

- Reggelit. - válaszolt nyersen. - Miért minek tűnik? - röhögte el magát gúnyosan. Ááá, szóval modell csaj, turmixot reggelizik, akkor ezért ilyen gizda. Na, ez csúnya volt, de ha neki lehet, akkor nekem is!

- Figyelj! - próbáltam a szemébe nézni, de ő csak a turmix-szal foglalkozott. - Gondolom mi bajod van velem, de megnyugtatlak: engem Louis nem érdekel. - szögeztem neki.

- Honnan veszed, hogy én féltékeny vagyok? - kapta fel a vizet, és kezdett el sipákolni.

- Nagyon úgy tűnik.

- Hát tudd meg, hogy Louis-szal tökéletesen megvagyunk, és egy olyan senki, mint te, nem szakíthat szét minket! Ezt csak, hogy tisztázzuk! - vágta a fejemhez. Őszintén mit meg nem enged magának.

- Nem áll jogomban szétszakítani titeket, és jó lenne, ha leakadnál rólam! - sajnos nekem is le kellett ereszkednem az ő szintjére. - És jót étvágyat a reggelidhez! - vettem fel a poharat, azzal a lötyivel, majd a fejére öntöttem. Annyira meglepődött, hogy egy szót sem tudott szólni, de mielőtt vérben forgó szemével kaparta volna ki az enyémet, Harry a konyha ajtajában belesett, hogy mit csinálunk.

- Ti meg mi a jó egyet műveltek itt? - nézett a rózsaszín eperszagú lesokkolt Eleanor-ra, majd rám, mint a feldühödöttre.

- Ez...! - kezdete a lány, de nem jutott semmi az eszébe, majd még mielőtt nagy káromkodásban tört volna ki, Harry közbeszólt.

- Tudjátok mit, nem is akarom hallani! - legyintett - De ha javasolhatom minél előbb takarítsuk ezt föl, Eleanor, te pedig menj el hajat mosni, mielőtt a barátod felébred! - tett gyorsan rendet a fiú. Miközben Eleanor kiviharzott, hogy lefürödjön, Harry segített nekem feltörölni a kiömlött epres trutyi maradványait.

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte, miközben egy konyharuhával próbálta felitatni a löttyöt.

- Eleanor nem kedvel engem, szerintem Louis miatt. Nekem meg elborult az agyam, és muszáj volt a fejére kennem ezt. - vázoltam fel neki a helyzetet.

- Figyelj, és már régóta ismerem, én mutattam be őt Louis-nak. - kezdte - Elég féltékeny típus, és gondolom észrevette, hogy vetélytársa akadt, ezért ilyen. Ne is foglalkozz vele, mindig ilyen volt. - próbált nyugtatni.

- De ha egyszer egy házban lakunk?

- Ez igaz. - gondolkozott el - Akkor meg hagyd, hogy lenyugodjon, és egy ideig kerüld el. Őt sem fogja majd zavarni. - miután befejezte a mondanivalóját, készeni is voltunk a "takarítással".

- Köszi, Harry! - néztem mélyen a szemébe.

- Oh, nincs mit, szólj, ha máskor is fel kell törölni valamit! - nevette el magát, közben megjelentek az arcán édes kis gödröcskéi.

- Nem, nem azt. Hanem, amit mondtál! - magyaráztam.

- Azt is szívesen. - vonta meg a vállát, közben még mindig vigyorgott.

- Ölelés? - tártam szét a karom, majd ő odabújt hozzám. Szorosan magamhoz húztam, és beszívtam az illatát.

- Jó reggelt szerelmesek! - sétált be a konyhába Zayn, akin valami cuki, szőrös, rózsaszín papucs volt. Talán Perrie-é?

- Nem vagyunk szerelmesek! - váltunk szét Harry-vel, még mielőtt mégjobban félreérti Zayn a helyzetet.

- Aha, tényleg. - forgatta a szemét, majd egy szívecskét formázott a kezével, amibe "beleillesztett" minket. Harry-vel amolyan "mivaaan?" fejjel néztünk a fiúra, aki vette a lapot, és gyorsan letette a kezét, majd lehörpintett egy pohár vizet.

11. // Tiszta lappal

- Tessék? - törte meg kis habozás után a csendet Eleanor, és szinte csak úgy visszhangoztak a szavai, majd újra beállt a csönd, csak az eső kopogását hallottuk az ablakon. 

- Igen, felőlem jöhetnek! - nézett rá és Sophia-ra a lány. Szinte mindenki lefagyott, mert arra számítottunk, hogy megint vita lesz, hogy kiharcoljuk, hogy itt lakjunk. De ehelyett...

- Na, akkor meg is beszéltük! - pattant fel Harry, és összecsapta a tenyerét. Mi lányok, még mindig csak ültünk, és nem tudtuk, hogy most mit is szóljunk. 

- Köszönjük... - nyögtem ki végül csak ennyit, és ezt is Perrie-nek szántam.

- Nincs mit. Csak arra gondoltam, hogy nem ártana tiszta lappal kezdeni mindent. Eddig sem volt jó, hogy így utáltunk titeket, és úgy vettem észre, hogy egyre több időt fogtok eltölteni a fiúkkal, akkor valószínűleg velünk is. Akkor meg miért ne költözzetek ide? - magyarázta meg, közben pedig felállt. - Viszont van itthon valami kaja, mert éhen halok? - törte meg a nagy érzelmes pillanatot, és kisétált a konyhába, ahol szó szerint beledugta a fejét a hűtőbe. Nem sokkal azután már Niall loholt utána, nehogy Perrie megfossza a legféltettebb kicseitől.

A következő pillanatban, egyszerre néztünk egymásra a fiúkkal, és kitört belőlünk az öröm, amit mi, lányok őrült visongás keretében adtunk elő, a fiúk meg hangos ... nem is tudom minek nevezzem, a lényeg a hangoson volt. Ahogy láttam Eleanor-nak és Sophia-nak még barátkoznia kell a gondolattal, de szerintem nekik is eljutott a tudatukig az, amit Perrie mondott. Hiszen a barátságunk a fiúkkal még csak most szövődött, valószínű, hogy egyre több időt fogunk együtt eltölteni, és mivel ha nekünk nincs hova mennünk, vagy ha egy kollégiumban mennénk, akkor szerintem nem a fiúk járnának át hozzánk, hanem mi hozzájuk. És mivel a lányok náluk laknak, elkerülhetetlen lenne a nem találkozás, így tényleg ésszerű lenne kibékülnünk. Nagyon örültem, hogy nem nekünk kellett kezdeményeznünk, hiszen nem mi kezdtük ezt az egész rivalizálást. Úgyhogy őszintén hálásak lehetünk Perrie-nek, és még feltétlenül meg fogom neki még köszönni még egyszer.

- Akkor ki hol fog aludni? - dörzsölte össze két tenyerét Abbie, én meg féltem, hogy a lányok kicsit fel fogják kapni a vizet, de nem így lett.

- Hát, egyszerű. Kaptok külön szobát! - magyarázta meg Zayn.

- Ez így mind szép és jó, de összesen tíz hálószoba van a házban tizenhárom főre! - lépett közbe Sophia.

- Akkor mi hol fogunk aludni? -  esett kétségbe Eleanor, és szorosan megfogta Louis kezét, aki egyébként mellette állt.

- Akkor valakiknek költözniük kell! - kezdte szövögetni a terveit Harry, de mielőtt még perverz gondolatai támadtak volna, El (becenév, hmm?) leállította.

- Oh! Meg is van! Mi, hárman - mutatott saját magára, majd Perrie-re és Sophia-ra, - átköltözünk Louis, Zayn és Liam szobájába, ti pedig kaptok egy-egy szobát! - vigyorgott ránk, ami kicsit ijesztő volt. Oké, lehet, hogy éppen két perccel ezelőtt kezdtünk tiszta lappal mindent, de lehetséges, hogy Eleanor még mindig nem kedvel minket? Vagy csak nekem tűnik így?

- Ez tök jó ötlet! - nézett barátnőjére Louis - Nektek így jó? - fordult felénk, mi meg halványan bólintottunk.

Miután mindezt megbeszéltünk a fiúk segítettek felvinni nekünk az emeletre a cuccainkat, ott mindenki választott magának egy szobát, és elkezdtünk kipakolni.

10. // Fiúk, a megmentők

Sziasztok! Néhány változás lesz hamarosan a történet életében, mégpedig két új szereplővel fogunk bővülni az elkövetkezendő időkben, akiket már láthattok az oldalmenüben. :) Justin gondolom ismerős lesz, nem lesz akkora szerepe, mint a fiúknak, inkább Rachel-nek lesz több, aki a barátnője lesz. Na de nem akarom el spoilerezni, majd meglátjátok, és majd én is, hogy mi fog kisülni belőle. :D

 

Pár nappal a Halloween party után eljött az idő, hogy beköltözzünk a kibérelt házunkba a szállodából. Én már nagyon nem bántam, hisz elég drága mulatság volt, ráadásul a vezetőség sem igazán kedvelt minket, vagy inkább azt nem, hogy Beth néhány másik lakót időnként megijesztett. Ezt ha nem kell nem is részletezném...

Szóval már minden cuccunkat összepakoltuk, és egy nagy halom bőrönddel, és három taxival indultunk el az esős, borús időben, hogy megkeressük a házat, amiben ezentúl lakni fogunk. Húsz perc kocsikázás után megérkeztünk a Lion Street 6-os száma alá, ahol nem éppen az fogadott, amire vártunk. A honlapon, ahol még hónapokkal ezelőtt kinéztük az albérletet egy szép, igazi angol stílusú ház volt, ehelyett egy roskadozó viskó előtt álltunk.

- Mondjátok, hogy nem itt kell majd laknunk! - nézett végig rajtunk kétségbeesetten Sasha.

- Attól tartok, ez a mi házunk lenne. - vallottam be magamnak, bár nagyon nem akartam hallani.

Besétáltunk a házba, ahol a kiadást intéző ember fogadott minket, először rezzenéstelen arccal hagytuk, hogy körbevezessen, majd pedig elmondtuk neki a panaszunkat...

Hatalmas vita vette kezdetét, a pasas védte az ő érdekeit, mi pedig a miénket, vagyis, hogy mi nem egy ilyen házra fizettünk be előre összegeket. A végén ott tartottunk, hogy nem volt hova mennünk, és még a pénzünk is elúszott.

- Most akkor mi lesz? - könyökölt Abbie a bőröndjén a földön ülve.

- Fogalmam sincs. Csövesek leszünk. - mondtam unottan egy kis szarkazmussal.

- Fúj, én nem akarok csöves lenni! - ellenkezett Sasha.

- Senki sem lesz csöves! - állt fel Zora, és a kezébe vette az irányítást - Tudjátok mit? Én most felhívom Liam-et, hátha tudnak nekünk szállást adni pár napra! - vette elő a telefonját, és már tárcsázta is a számot. Tényleg! Ez nem is rossz ötlet! A fiúk talán segíthetnek!

A beszélgetésből csak annyit hallottunk, hogy Zora hümmög, aházik, és ismerteti a szitut a fiúval. Végül kicsit szomorkás hangulatban elköszönt tőle, és letette a telefont. Reménykedve néztünk rá, hogy akkor most mi lesz, és talán mindannyian arra tippeltünk, hogy tuti nem jó nekik, hiszen csak pár hete ismerjük egymást.

- Hát... - kezdte, közben a víz levert minket - MEGENGEDTÉK! - kiabálta mosolyogva, amitől mi felugrottunk, és örömünkben egymásba kapaszkodva ugráltunk és sikítoztunk!

- Úristen, akkor most a fiúkkal fogunk együtt lakni? - fogta a fejét Beth.

- Liam azt mondta, hogy amíg el nem rendezzük ezt a ház-dolgot, addig biztosan, sőt még akár tovább is! - mesélte folyamatosan vigyorogva Zora. - De van egy kis bibi. A barátnőik is ott laknak, akik valljuk be nem igazán kedvelnek minket, úgyhogy ez még csak a fiúk részéről tuti. Ha a lányok nem mennek bele, akkor megyünk vissza a szállodába, vagy kollégiumba. - mondta, és egy kicsit máris ott lett bennünk az a kettősség, hogy talán mégsem lakhatunk együtt a fiúkkal. 

- Akkor most mi lesz? - kérdeztem, mivel nem szerettem volna egész nap a bőröndökön ülni az utcán.

- Zayn, Liam és Louis most értünk jönnek kocsival, és elvisznek minket és a cuccainkat hozzájuk. - kezdett el pakolni Zora.

Fél óra múlva meg is érkeztek a srácok a három kocsival, majd felpakoltuk a rakományt, és már indultunk is. Láttam rajtuk, hogy ők is fel vannak dobva, hogy lehetséges, hogy ezentúl együtt fogunk élni. Mikor megérkeztünk, bevittük a cuccainkat a nappaliba és az előtérbe, közben rengeteget nevettünk, mert Zayn alig bírta felemelni Sasha egyik bőröndjét, amiben csak a sminkcuccai voltak. Az idilli pillanatot a bejárati ajtó csattanása zavarta meg, ami már tudjuk mit jelentett.

- Itt meg mi folyik? - nézett körbe a szobában a három lány, ahol káosz uralkodott, bár nekik szerintem nem a rendetlenség esett le, hanem inkább az, hogy mi mit keresünk ott az összes holminkkal együtt. 

- Oh, jó is, hogy jöttök, lenne itt egy kis megbeszélnivaló! - csapta össze a tenyerét Harry, és beinvitálta a lányokat a nappaliba, ahol a többi fiú és mi is voltunk. - Üljetek le, helyezzétek magatokat kényelembe! Hozhatok esetleg egy csésze teát, netán valami süteményt? - próbálta Harry nyugtatni őket azzal, hogy úgy viselkedik, mintha valami inas lenne. Elég vicces volt.

- Harry, mi a fene van itt? - nézett mélyen a fiú szemébe Eleanor, aki azt hiszem a lányok közül a legközelebb áll Harry-hez. - Mi ez az egész? - pillantott a fiúkra.

- Figyeljetek, jó lenne ha meghallgatnátok, és meg tudnánk állapodni! - vette át a szót Louis barátnőjére nézve.

- Ez már rég rossz! - forgatta meg a szemeit Perrie, de azután elhallgatott, és Louis-ra figyelt.

- Szóval, az a helyzet, hogy a lányok szállása, amit kinéztek maguknak már mióta, kész tropa, és még a pénzük is elszállt így, hogy már kifizették az előleget, és arra gondoltunk, hogy mivel mi itt vagyunk ezzel  a nagy házzal, ne kelljen már koliba menniük, hát költözzenek ide! - vázolta fel a helyzetet Louis, és hihetetlenül hálás voltam neki, hogy ilyen lelkiismeretesen beszélt rólunk.

- Szó sem lehet róla! - pattant fel Sophia, de Liam megállította, és odabújva hozzá kezdett hozzá nagyon halkan beszélni, gondolom, hogy gondolja meg magát.

Zayn is kérlelően nézett a barátnőjére, aki úgy tűnt, megtörni látszik.

- Felőlem oké! - adta be a derekát Perrie, és hátradőlt, majd észrevétlenül halványan ránk mosolygott.

9. // Beöltözős buli { HALLOWEEN-I KÜLÖNKIADÁS }

Búúú! :) Boldog Halloween-t mindenkinek, ennek örömére egy régóta tervezgetett résszel érkezem most, remélem tetszeni fog nektek! Puszi :)

Pár hét múlva (október 31.)

Körülbelül két hónap telt el azóta, hogy megérkeztünk Londonba. Sokminden történt velünk, nem hittük volna, hogy egy ilyen mértékű pozitív csalódás lesz a dologból. Először is már az, hogy azok a szerencsés diákok között lehetünk, akik a cserediák programban kiutazhattak egy évre tanulni Angliába, és gyönyörködhetnek ebben a csodás városban. A másik dolog pedig, hogy megismertünk öt fiút, akikkel álmunkban sem találkoztunk, de most megadatott nekünk az, hogy a barátainak tudhassanak minket. Igen, ők a One Direction. De ezt már ismeritek...

Ebben a két hónapban rendesen kiismertük egymást, a lehető legtöbbet lógtunk együtt (a legtöbbször ők hívtak át magukhoz, de volt, hogy ők is meglátogattak a hotelban, ahonnan hamarosan ki fogunk költözni). Körbevezettek a városban, vagy hatszor, és annyit nevettünk, hogy jelenleg egy életre elég boldogsághormonom van. A suli pedig az első hét lazasága után elkezdődött, gőzerővel haladunk, és persze ismerkedünk az angol akcentussal.

Nos, körülbelül ezek történtek velünk eddig. A fiúkkal már egy ideje tervezgetjük, hogy rendezünk egy bulit így magunk között, aminek a témája a Halloween lenne. Itt Angliában annyira nem, de nálunk Kanadában annál inkább elterjedt ez az ünnep, és amióta az eszemet tudom mindig beöltöztem valaminek. A srácok ragaszkodtak hozzá, hogy majd ők megszervezik nekünk, mi csak dőljünk hátra, és élvezzük a "kényeztetést".

- Kész vagytok már? - toporzékolt Beth, aki már teljes egészében készen volt a saját vámpír jelmezével.

- Még nem, egy perc! - kiabáltunk vissza neki mi, hárman Sasha, Abbie és én a fürdőszobából. Zora is készen volt már, de ő csendben szenvedett. Sash még gyorsan megigazította a műszempilláját, majd késznek nyilvánította magát. - Mehetünk! - nézett ránk vigyorogva, mi meg inkább elborzadtunk a látványtól.

Ahogy belenéztünk a tükörbe, és láttuk magunkat full feketében és pszichopata sminkekkel, szerintem mind az ötünknek az jutott eszébe, hogy hogyan fogunk így végigmenni az utcán fényes nappal. Pontosabban öt óra volt, de még nem sötétedett be.

- Juuj, egy képet! - kaptam elő gyorsan az iPhone-om, és a belső kamerába vigyorogva megkértem a többieket is, hogy vágjanak szimpatikus képet. Már ahogy így lehet.

- Gyertek már, lányok, a fiúkkal azt beszéltük meg, hogy ötre ott vagyunk. - sürgetett Zora, megnyomva az "ötre" szót.

A lányok sminkjei (hasonlításképp):

Cassy (Sugar skull)

Abbie ("felvarrtszájúcsaj :P ")

Sasha (pantomimes)

Beth (vámpír)

Zora (pók)

Tehát elindultunk, szerencsénkre éppen sötétedett, és még felhős is volt az ég, plusz volt egy kis köd, úgyhogy csak minimálisan bámultak meg az emberek. Végül olyan húsz perc alatt ott is voltunk a fiúknál, és már a bejáratnál látszódott, hogy egy jó estének nézünk elébe. Szépen kitettek magukért...

Bekopogtunk, és már készültünk a szívrohamra, amikor is Harry nyitott ajtót, de nem úgy nézett ki, mint amire számítottunk. Valami olyasmire gondoltunk, hogy a lehető legtöbb művért felhasznált, esetleg nincs is feje, de ezek helyett egy aranyos kis figurának öltözött be a Gru-ból, vagyis egy Minion-nak.

- Sziasztok! - üdvözölt minket a cuki kis sárga ruhájában. - Gyertek beljebb!

- Hé, Harry! Nem arról volt szó, hogy ijesztőre vesszük a figurát? - ráncolta a homlokát Beth.

- De! Szerinted én nem vagyok ijesztő? Én végig rettegtem a Gru-t, miközben néztem! - védekezett elég hülye indokkal. Mikor látta, hogy nem éppen volt jó a kifogása, bevallotta. - Na jó, igazából csak ezt az egyetlen használható jelmezötletet találtam a youtube-on! - adta meg magát.

Harry jelmeze MacBarbie-tól :D

Ráadás: :D

- Juj, csak nem MacBarbie-nál? - ugrott rá Harry-re Abbie, aki kicsit meglepődött, de utána beszállította a nappaliba, ahol láttuk, hogy az egész ház Halloween-i hangulatban pompázik.

- De, tőle! - felelt Harry, de már senki sem figyelt rá, még Abbie sem, ugyanis megérkeztek a fiúk.

Louis egy töknek öltözött be, ami elég vicces volt, ugyanis az egész teste narancssárga volt, és úgy festett, mint aki elaludt a szoliban. Niall egy zombi volt, Liam Batman (micsoda meglepetés), és Zayn pedig nem öltözött be, neki csak a fejébe volt téve egy kellék, így úgy nézett ki, mintha valaki benne felejtette volna a fejében a baltáját. (De csak úgy megjegyzem, hogy a haja még így is kifogástalan volt!)

- Wow, jól néztek kis! - mondott csak ennyit Louis, miután végigpásztázott minket, és még azt is megjegyezte, hogy mi aztán igazán komolyan vesszük a Halloween-t. Hát igen, ez így is van.

- Na, most pedig gyertek, és nézzetek körül, miket csináltunk nektek! - futott az étkezőbe Niall, ahol a kajákat tálalták fel.

Halloween-i specialitások a la Sir Horan :D

fejecskés sütik

 vámpírfogas gumicukor

tökarcú macaron-ok

"sírsütik"

szellemes-bogaras pizza

málnaszörp cukorka szemmel

és mindenki kedvence: a csokiszökőkút

Niall mindent szépen elmagyarázott, hogy hogy készítette, mi közben pedig csak ámultunk-bámultunk. Monológja végén pedig betömött a szájába három macaron-t.

De nem ám csak a kaják voltak ilyen "guszták", az egész házban egyfajta félhomály volt, a régi megszokott függönyök helyett szakadt és koszosak voltak felszerelve, ki volt vágva néhány papírszellem, és elszórva a házban "ijesztgettek", mindenhová műpókok és kígyók voltak ragasztva, találkoztunk néhány közkedvelt ijesztő személyek képeivel (pl. Frankenstein, Jack a Karácsonyi lidércnyomásból), és ami a legjobb volt, hogy mindenhol töklámpások világítottak különböző arckifejezésekkel.

- Fiúk, olyan rendesek vagytok, hogy csak miattunk ennyit készültetek! - öleltem végig a srácokat, mert nagyon hálás voltam nekik.

- És, mit szeretnétek csinálni? Filmezzünk, vagy faragjunk tököt, esetleg meséljünk rémtörténeteket? - kérdezte Liam.

- Én először is belekóstolnék a csokiszökőkútba! - futott oda Abbie, és már sejtettük, hogy valószínűleg egész este azzal fog szórakozni. Niall is gyorsan odarohant, hogy Abbie nehogy elegye előle az egészet, így inkább még időben feltankol. Helyes döntés.

Hirtelen ajtócsapódásra lettünk figyelmesek, majd Eleanor rontott be a házba. Igen, megint ő.

- Ti meg mi a retket csináltok? - nézett körbe a szobában, majd rajtunk nem túl kedvesen.

- Bulizunk! - felelte Zayn a baltával a fején, amitől akaratlanul is elröhögtem magam.

- Uh! Tudjátok, mit? Nem vagyok hajlandó részt venni a ti ostoba, gyerekes "bulitokon", inkább átmegyek Perrie-hez. - lépett le, aminek én személy szerint örültem. De gondolom a lányok is. Abban meg csak reménykedem, hogy a fiúk nem akarták marasztalni.

Miután Eleanor lelépett, a srácokból kitört egy óriási röhögés, végül mi is nevettünk velük együtt. És akkor beindult a buli. Először tököt faragtunk, amivel meggyűlt a bajunk, de végül mindenkinek sikerült. Közben Harry szolgáltatta a zenét, ami igazi Halloween-i hangulatot adott. Utána filmmaratont tartottunk, vagyis megnéztük a Karácsonyi lidércnyomást, a Coraline és a titkos ajtót és a Halott menyasszonyt. Játszottunk különféle játékokat, mint például, hogy hátrakötött kézzel kell kihalászni egy almát a vízből, vagy olyat, hogy két embernek bekötöttük a szemét, és azoknak egymást kell megetetniük, úgy, hogy nem tudják, hogy ki eteti őket, vagy ő kit. Majd egy csodás játék következett, mégpedig, a fiúk mindenkinek csináltak különböző "koktélokat", amibe mindent beletettek, amit csak találtak, nekünk pedig ki kellett találni, hogy mi van benne. Előtte persze muszáj volt őket meginni. Szegény Sasha járt a legrosszabbul, neki egy bacon-ös, hagymás, csokimasszás, gyümölcslevest kellett meginnia, amibe még citromot is csepegtettek. Szegény! Az este befejezése képp pedig rémtörténeteket meséltünk. A srácok annyira ránk ijesztettek, hogy a végén nem mertünk hazamenni, de szerencsére megengedték, hogy akkor alhatunk náluk a vendégszobákban. A nagy bulizást olyan este fél tizenkettő felé hagytuk abba...

______________________________________________________

Most pedig egy gyors kép még a végére, mi így néztünk ki az ideig Halloween-i bulinkon, ami sajnos feleannyira sem volt jó, mint amit a srácok rendeztek, de sebaj. Majd jövőre! :D

(balról: Niki, Zsófi, én (:p), Flóra, Bogi) x'DD

8. // "Barátnők"

Még így az elején szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a sztoriban a fiúk barátnői nem éppen pozitív karakterek. A valóságban gondolom (vagy inkább remélem), hogy nem ilyenek, én csak változtattam rajtuk. Amúgy nincs velük semmi bajom, sőt Perrie-t például kifejezetten kedvelem, de most valahogy így jött ki. :D

Amúgy ne haragudjatok a szánalmasan rövid rész miatt, de hamarosan jön majd a kövi, és még egy kis meglepetéssel is szolgálok nektek ;) 

*Danielle helyett kérem Sophia-t odaképzelni xDDD*

- Valami hihetetlen a házatok...! - nézett körbe az előszobában Beth, miközben a srácok csak a vállukat vonogatták.

- Nem laknánk most itt, ha nem lennénk megáldva ilyen istenadta tehetséggel! - veregette meg a mellkasát Louis, közben pedig dagadt az önbizalomtól. Vagy inkább a nagyképűségtől.

- És ilyen istenadta külsővel sem! - lépett Louis mellé Harry, közben átkarolta, a másik kezével pedig beletúrt a hajába, majd mind a ketten egy pontot néztek a falon, mintha valami kép lenne saját magukról odavetítve. Kicsit furcsa látvány volt.

- Oké, ne haragudjatok, hogy kizökkentünk az álmodozásból saját magatokról, de mi is itt vagyunk. - törtem meg az idilli pillanatot.

Ekkor mindenkiből kitört a nevetés, leginkább a két jómadáron szórakoztunk, akik még mindig magukról álmodoztak, valószínűleg maguk elé vetítették a nevüket csupa csillogó és villogó betűkkel, és elképzelték magukat félmeztelenül a Vogue címlapján. Biztosan érdekes lehetett.

Abban a pillanatban három lány rontott be az ajtón, és nem éppen kedvesen néztek ránk.

- Oh! - kezdte a magas, vékony barna hajú lány - Netán megzavartunk valamit? - nézett ránk gyanakodva.

- Ja, csak ti vagytok azok?! - kérdezte a szőke hajú csaj, aki még egy kicsit rokonszenves is volt nekem.

- Egyre jobb! Legalább közösen meg tudjuk beszélni ezt a "cikk-dolgot". -sétált oda a szőkésbarna hajú lány Liam-hez, és átkarolta. 

- Mi? - kérdezte Sasha. - Ti kik vagytok? - nos nem igzán vagyunk jártas a One Direction témában, ezért, nem tudtuk, hogy az imént kikkel társalgunk.

- Kérlek, mi a fiúk barátnői vagyunk, de talán jobb kérdés, ti kik vagytok? - váltott még ellenségesebb hangsúlyra a göndör, barna csaj. 

- Mi csak a fiúk haverjai vagyunk. Tegnap találkoztunk. - adtam meg az egyszerű választ.

- Haverok? És mi van a kialakuló románcokkal? -kérdezték.

- Az a cikk egy kicsit túlkombinálta a dolgokat. Mi csak szimpatizálnak egymással a srácokkal, de semmi több. - csitítgatta a "barátnőket" Beth.

- És honnan tudjuk, hogy nem csak ki akarjátok haszálni a fiúkat?! - vitatkoztak még mindig.

- És mi honnan tudjuk, hogy nektek nem ez a célotok?! - vette fel a kesztyűt Sasha, és emelte fel már ő is a hangját. Ha nekik lehet, nekünk is szabad.

- Héééé, lányok! - lépett közénk Liam. - Nyugi! Senki nem akar senkit kihasználni. Lányok - fordult a három jövevényhez (bár nekik inkább mi voltunk a jövevények), és bemutatott minket. - Ők itt Beth, Sasha és Cassy. Tegnap Harry bemutatott minket nekik, és elmentünk pizzázni.

- Aha. Hát nagyon örülünk, hogy megismertünk titeket. - ironizált az egyik lány, akinek még mindig nem tudom a nevét.

- Ők itt pedig a barátnőink, vagyis Zayn Perrie-vel van, Liam Sophia-val, Louis pedig Eleanor-ral. - az utolsó párosnál egy kicsit elállt a szavam. Louis-nak van barátnője? Akkor már minden más. Hát nem éppen szimpatikus egy lányok...

7. // Cikk és vendégségben

Cassy szemszöge

Reggel a telefonom hangos csörgésére ébredtünk, és szépen-lassan mindenki kikászálódott az ágyból. Gyorsan elmentünk arcot és fogat mosni, majd egy kis reggeli gyanánt bekaptunk egy-egy szendvicset. Közben a tegnap estéről beszélgettünk.

- Úrsiten, nektek ki jön be? - hozta a hiperaktív formáját Abbie. - Én eddig azt hittem, hogy hozzám Harry való, mert a szeptemberi Bravo-ban volt egy teszt, amiben Harry jött ki. De most rájöttem, hogy Niall milyen cuki, és csomó mindenben hasonlítunk! - tapsikolt két harapás között. - Na, nektek ki a kiszemeltetek?

- Jófejek, meg minden, de csak haveroknak. Amúgy is, én már foglalt vagyok! - zárta ki magát a témából Sasha, utalva arra, hogy neki otthon van a barátja, Carl. Már egy jó ideje együtt vannak, bár én annyira nem bírom, ha őszinte akarok lenni. Túl nagyképű a gyerek.

Még egy ideig dumáltunk a fiúkról, mikor Beth mobilja rezgett egyet, hogy értesítést kapott. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, de mikor szólt, hogy figyeljünk, már mindenki odakapta a fejét.

- Lányok, ezt nektek is látnotok kell! - ültünk körbe az apró kis okostelefont. - A twitteren az egyik követőm tette fel, hogy fent vagyunk a neten, meg néhány napi bulvárlapban. És ezt nézzétek... - mutatta oda nekünk a cikket, amin nagy betűkkel ez a szalagcím volt olvasható: Kikkel kavarnak a One Direction szívtiprói? 

- Neee, kikkel? - tolakodott előrébb Abbie.

- Hülye! Ezek elvileg mi lennénk! - idegeskedett Beth, majd közelebb tartotta a telóját, hogy mi is el tudjuk olvasni. Ez állt a cikkben:

" Tudomásunkra jutott, hogy tegnap esti koncert után a híres fiúbanda, a One Direction öt, ezidáig ismeretlen lánnyal mentek el együtt pizzázni. A koncerten - amin egyébként a lányok is részt vettek - minden a szokásos kerékvágásban ment, majd utána a srácok kocsijával hajtottak el egy helyi pizzériába, ahová egyébként a banda tagja, Niall Horan (20) már visszatérő látogató. De hogy kik is ezek a lányok? Minden bizonnyal néhány szerencsés rajongó, pontos információnk azonban nincsen róluk. Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy milyen románcok fognak kialakúlni, azt viszont ne felejtsük el, hogy az együttes három tagjának barátnői vannak... "

- Én nem is vagyok rajongó! - szólalt meg először Zora.

- Jó, mindegy hagyjuk! Ez csak egy cikk! Mindegy mit írnak, úgysem fognak halálos üzenetekkel fenyegetni a rajongók! - nyugtatgattam magamat, és a többieket.

- Majd, ha megtudják kik vagyunk. Várd ki a végét! - mondta Beth.

- Neee, ha Carl megtudja, akkor tuti szakít velem, nagyon féltékeny típus! - sipákolt Sasha.

- Nyugi, nem lesz semmi! Majd szóltunk a fiúknak, hogy majd állítsák le szügség esetén a rajongóikat! - zártam le a témát.

- Directioner-ek! - javított ki Abbie duzzogva, mert ezzel őt sértettem meg.

- Ugyanaz! - legyintettem. 

Pár óra múlva

- Halló? - kaptam fel a telefonom, ami Louis számát jelezte ki.

- Szia, Cassy! - köszöntött kedves hangon.

- Miért hívtál? Minden oké felétek?

- Persze, nincs kedvetek átjönni? Meghívtuk.

- De, de szerintem van! Csak várj, nem tudjuk, hogy hol lakok.

- Persze, persze. Liam értetek megy kocsival.

- Oké, köszi a meghívást! 

- Rendben, akkor várunk...

- Várj, Louis, egy pillanat!

- Igen?

- Láttad a cikket?

- Milyen cikket?

- Hát azt. Az egész net tele van velünk.

- Jaaa! Ne foglalkozzatok vele, addig jó, amíg nem tudják a neveteket!

- MI???!!!

- Jó, nyugi, rossz vicc volt! Nem, amúgy nem para, majd mi is kimagyarázzuk magunkat, hogy csak haverok vagyunk.

- Oké köszi.

- Na, mostmár készülődjetek, Liam úton van értetek! - mondta, majd letette.

- Lányok, vendégségbe megyünk! A fiúk meghívtak hozzájuk! - jelentettem be.

- Juj, nekem nem jó. Év elejére kell írom egy beadandót, és Zora pedig segít megírni. Bocsi, én most nem tudok menni. - tört le Abbie.

- Sash, Beth? - néztem rá a csajokra. - Nektek oké?

- Nekem igen! - állt fel Sasha, és a ruhái között kezdett el kutakodni. Én is magamra kaptam egy ruhát. Így nézett ki:

Lesétáltunk a szálloda előterébe, és ott vártuk Liam-et, aki tíz perc múlva érkezett meg. Egy nagy, fekete, lesötétített ablakú autóval jött, amit meg is értek, én is csak így mernék utazni, ha olyan híres lennék, mint ő, mert olyan emberek vannak a mai világban, hogy az félelmetes.

- Csak hárman? - nézett végig rajtunk, mikor behuppantunk.

- Igen, Zora és Abbie stréberkednek. Bár jövőhéten már nekünk is kezdődik a suli. - tört le Sasha.

Útközben dumáltunk még egy kicsit, közben én próbáltam memorizálni az útvonalat a fiúkhoz, hogy máskor ne nekik kelljen értünk jönniük. Ez többé-kevésbé sikerült, mert olyan nagy köd volt, hogy az orrom hegyéig nem láttam el. Viszonylag hamar megérkeztünk, egy nagy és gyönyörű házhoz. Liam otthonosan ajtót nyitott, majd előre engedett minket, bent pedig a többi srác üdvözölt. Körbevezettek a házban, ami így nézett ki nagyvonalakban:

Nappali

Konyha

Lépcső

Kívülről

Kültéri medence

- Azta! - csak ennyit tudtam mondani a látványra miután körbejártuk mindkét emeletet, az összes szobát és a kertet is.

(ui.: sorry az esetleges elírásokért)

DÍJ no.1

Halihó, mindenki! Most látom a chat-et, hogy Bogicám küldött nekem egy díjat, és mivel épp nincs semmi dolgom, ezért úgy döntöttem kitöltöm, mert most olyan kitöltögetős kedvemben vagyok. :D Amúgy asszem régebben kaptam tőle még egyet, de az már nagyon elavult lenne, ha kitenném, nem? Na, mindegy, itt van ez, ezt kell szeretni! :p

Szabályok:

001. Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!

002.Őszintén válaszolj a kérdésekre!

003. Összesen öt személynek kell továbbküldened!

004. Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!

005. A díjat visszafelé nem lehet adni!

Kérdések és válaszok:

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek? - Nem titok, a nevem Dorka(szoktak Dórinak is hívni, de azt utálom..), becéznek Dorcinak, Dodinak, meg minden ilyesminek :D

 2. Melyik dalon tudsz igazán sírni? - Igazából nincs ilyen dal, azt tudom, hogy egyszer sírtam egy Magna Cum Laude számon, mert olyan szép emlékeket idézett fel bennem, úgyhogy azok inkább örömkönnyek voltak. :')

3. Félsz a sötétben? - Nem...

 4. Szerelmes vagy valakibe? - Louis. William. Tomlinson. Neeem, amúgy most épp nem.

5. Mi volt a legcikisebb dolog, ami eddigi életedben történt veled? - Hát volt, azt tudom, de most nem jut eszembe, és ha tudnám is, akkor sem publikálnám. Azért ez mégis csak magánügy.. :)

6. Gondolatban öltél már meg valakit? - Jaaaj, nem is egyvalakit. Volt az több is.

 7. Szerinted a péntek 13 szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent? - Nem hiszek az ilyesmiben, várom, aztán semmi nem történik. :D Úgyhogy semmi különös.

8. Van olyan dolog, amit a szüleidnek sem árultál el? - Talán.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel? - Régen, mikor Alice Cooper-t hallgattam, azzal nem dicsekednék, de persze nem igazán érdekel, hogy mások mit gondolnak, szerintem jó, nekik meg szar ízlésük van. Ennyi. ;D

10. Kiskorodban sírtál, amikor szurit kaptál? - Biztos.

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? -Valószínűleg semmi különöset két nap alatt elkölteném az összes pénzem, azt ennyi. :DDD

12. Szoktál álmodozni? - 0-24-ben nonstop. xD

13. Járnál Chase Crawforddal? - Ja, ha lenne rá esélyem, igen, jól néz ki... :)

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/Lány neveik? - 2 lányt szeretnék (ikrek, ha lehet), és Flóra, Szonja. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDD Nem, nem, valami olyasmi nevet, amik kicsit hasonlítanak egymáshoz.

15. Adni vagy kapni jobb? - Mind a kettő, de az én szívemnek az jobban esik, ha én kapok pénzt, és nem nekem kell adnom. :D

16. Titkom? - Van, nem muszáj mindenkinek tudnia.

17. Bakancslista? - 1D, London, beutazni a fél világot, meg még sok minden.

Akiknek küldöm:
- Flóóóórika 

Éééés több mindenkinek nem küldöm, mert azért. :D Köszönöm mégegyszer a díjat Boginak, én léptem, nem mondom biztosra, de lehet, hogy hétvégén új rész! :)

6. // Úton hazafelé

Sallala, új rész, sallala :D

Xx

                       

Louis szemszöge

Hát ez az este nem volt semmi. Már a koncert is hihetetlen jó volt (most a rajongókra gondolok), aztán Harry csak úgy beállított öt idegen lánnyal, hogy bemutassa nekünk őket, holott még ő sem ismerte mindegyiket.

- Tényleg, mit mondtál, hol találkoztál velük? - kérdeztem hazafele menet a kocsiban.

- A panoptikumban találkoztam Abbie-vel, aki akkor még Rose volt... - gondolkodott el.

- Hogy érted, hogy akkor még "Rose volt"? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Niall is.

- Hát úgy, hogy nekem azt mondta, hogy Rose Dawson-nak hívják. Ismerős is volt. - beszélt a szokásos, lassú tempójában, miközben az állát vakirgázta.

- Rose Dawson, a Titanic-ból te hülye! - szörnyűlködött Liam, miközben a telefonján twitter-ezett.

- Mi? - fordult oda hozzá Harry, majd végül leesett neki. - Jaaaaa! - csapott a homlokára. - Akkor azért mondott kamunevet, mert igazából nem is neki kellett mintát vennie az orromról, csak azért mondta, hogy a közelembe férkőzhessen! - világosodott meg.

- Haver, téged jól átvertek! - csaptam egyet a hárára röhögve. - De végül jól sült el, találtunk öt új barátot, te pedig sültbolondot csináltál magadból! Ma már érdemes volt felkelni! - dőltem hátra, miközben a fiúk jót derűltek az imént elhangzott viccemen.

- Amúgy ki hogy érezte magát? - szólalt meg végre Zayn is, aki eddig hallgatott.

- A második pizzánál azt hittem Abbie eleszi előlem! Szédületes ez a csaj, már bocs Harry, ha elkoboznám tőled! Bár neki inkább a nyakláncod tetszett! - kezdte Niall, majd megint leoltotta Harry-t.

- Nekem úgy tűnt Harry, neked inkább a kis rövidhajú tetszett. Beth, hmmm?! - hajoltam oda hozzá, hogy lássam ahogyan a lány neve hallatán elpirul.

- Jólvan, le lehet rólam szállni! - tette fel a kezét. - Mesélj inkább te Louis! - nézett velem farkasszemet. - Úgy láttam, hogy te és Cassy nagyon jól elvoltatok egymással...

- Hééé, Cassy csak haver! Amúgy is, hogy emlékezetesselek, nekem barátnőm van, Eleanor. Úgyhogy ha még meg is fordult volna valami olyasmi a fejemben, hogy én és Cassy, máris el kell, hogy hesegessem a gondolatot, mert ott van Eleanor! - kergettem el a hülye gondolatokat a fejemből.

De ha jobban belegondolok... Én és Cassy? Nem, ez teljességgel kizárt! Sosem járna velem. Szerintem nem olyan fajta.

- Igen, engem és Liam-et is hagyjatok ki a dologból, nekünk is vannak barátnőink. - zárta le a szerelmeskedés témát Zayn.

- Jólvan na! - fordult el Niall, aki ezidáig figyelmesen hallgatta a beszélgetésünket, és végig röhögte azt.

- Mikor találkozunk velük legközelebb? - tette fel a kérdést Liam, amire szerintem mindenki gondolt. Mert bármennyire is belegondolunk, mind az ötünknek, az öt lány közül tetszett valaki, és hihetetlen jól kijöttünk így tízen.

- Nem tudom, de hamarosan kéne, az biztos! - dőlt hátra Zayn. - Atom jó este volt, és tudtátok, hogy Sasha legalább annyi időt szán a hajára reggelente, mint én? - nevetett.

- Rég eltitkolt ikertesó, vagy maga a végzet? - poénkodtam, mire Zayn csak röhögött megint egy jóízűt, és legyintett.

- Szerintem Zora volt a legjobbfejebb. - gondolkozott el Liam, egy kis ideig felnézve a telefonjából. - Úristen, létezik ilyen szó egyáltalán? Legjobbfejebb.. - nevette ki saját magát, majd ismételgette a tényleg furcsa szót.

Még eleresztettünk néhány poént, majd nemsokára megérkeztünk a házunkhoz, úgyhogy kiszálltunk. Elég későre járt, úgyhogy gyorsan mindenki aludni tért a saját szobájába. Örülök, hogy Harry elhozta nekünk bemutatni a lányokat, mert egy felejthetetlen estén vagyunk túl, úgyhogy izgatottan várom a folytatást. A Cassy meg én dolgon, pedig még gondolkozni fogok.

5. // Közös pizzázás

Halihó :)

Igen, kicsit késtem a résszel, és ezentúl csak csütörtökön és szombat/vasárnap tudok részt hozni, mivel a felvételi miatt a heteim első fele elég eseménydús. Ilyen alkalmakkor (amikor részt hozok) pedig igyekszem mindig időben hozni a fejezeteket! :)

Xx

(Amúgy sorry az esetleges elírásokért, de nem olvastam vissza az egészet...)

                    

- Az én nevem Cassy! - mutatkoztam be nekik, és sorban mindenkivel kezet fogtam. - Ők itt pedig a barátnőim, Sasha, Zora, Beth és Abbie. - soroltam fel a többieket is, olyan sorrendben, ahogyan mellettem álltak.

- És honnan jöttetek? - kérdezte azt hiszem Niall. - Mert hallani az akcentusotokon, hogy nem ide valósiak vagytok.

- Mi kanadaiak vagyunk. - válaszolt Sasha.

- Egy cserediák program keretében jöttünk ki egy évre Angliába. - pontosított Zora.

- És amúgy bírjátok a zenénket? - kérdezte röhögve Zayn.

- Hááát... - kezdtük. - Mondjuk úgy, hogy már kezdjük megszeretni. - magyaráztuk ki magunkat a kellemetlen szituból.

- Én nagyon szeretlek titeket! - jelentette ki Abbie.

- Áááá, szóval te vagy a "fangörl"? - érdeklődött Louis vicceskedve, amitől azonnal röhögnöm kellett.

- Mondhatjuk úgy is. - pirult el Abbie, és már attól féltem, hogy összeesik.

Már egy ideje nagyban folyt a beszélgetés, mikor Niall-nek támadt egy szuper ötlete...

- Nincs kedveltek beülni egyet pizzázni? Mi fizetünk! - kérdezte, majd a fiúk egyetértően bólogatnak.

- Felőlünk oké! - vágta rá azonnal Abbie, meg sem várva a mi reagciónkat. Mindegy, szerintem így is úgy is elmentünk volna. Miért ne? Meg amúgy is, tök jól kijöttünk a srácokkal, egész hamar feloldódott mindenki, olyan, mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást. Azt hiszem megkedveltem őket.

Úgyhogy kimentünk az épületből, ahol a koncert volt, majd egy nagy fekete lesötétített ablakú terepjáró gurult értünk, ahová mind a tízen simán befértünk.

- Jó is, hogy megyünk pizzázni, már vagy három napja nem látogattam meg Ronnie-t! - lelkesedett Niall, hogy végre étterem közelébe juthat.

- Ki az a Ronnie? - kérdezte Beth.

- A pizzéria tulaja, Niall már törzsvevőnek számít. - vázolta fel a helyzetet Liam. 

Tíz perc volt az út, majd mind kiszálltunk abból a nagy tankból. Kint már teljesen besötétedett, úgy kilenc körül járt az idő. Egy kis, barátságos kis vendéglő felé vettük az irányt, ami minden  bizonnyal a pizzéria lesz. Ahogy beléptünk megcsapott az az isteni finom illat, és akkor jöttünk rá, hogy eléggé megéheztünk. Kilenc óra körül! Ráadásul pizza, jaj ne! 

Egy nagy asztalt foglalunk el, ahol két oldalt ülőhelyek, középen pedig maga az asztal volt. Az ülésrendünk valahogy így nézett ki bal oldalról: Beth, Harry, Abbie, Niall (aki csak később érkezett, mert még gyorsan lepacsizott azzal a bizonyos Ronnie-val), Liam; vele szemben a másik padon Zora, Louis, én, Zayn, és végül Sasha. 

- Oké, ki mit kér? - vette a kezébe Niall az irányítást.

- Én egy szalámisat kérek! - tette fel a kezét mellettem Zayn.

- Én is szalámisat kérek! - jelentkezett Sasha, és úgy tűnt, hogy ők ketten fognak egyet enni.

Végül mindenkivel így lett, Zora és Liam ettek együtt egy hawaii pizzát, Beth és Harry egy hagymásat (fúj), én és Louis egy sonkásat, és végül Abbie és Niall, akik fejenként egy pizzát ettek, mert nem tudták eldönteni, hogy egy capricciosa-t vagy egy mexikóit kérjenek. Igen, tényleg nagy dilemma... Mindegy! Szóval ők ketten a két pizzát elfelezve tolták magukba.

Már szinte mindenki megette a neki szánt részt, csak én tartottam a negyedénél. Mindig is lassúevő voltam.

- Cassy, te hogy tartasz még mindig csak ott? - fordult felém Louis, arcán pedig nevetőráncok jelentek meg, ami egész arányossá varázsolták... Khm! Erre a kérdésre mindenki felénk fordult, mert ők is kíváncsiak voltak a válaszra.

- Minden falatka kincs! - mondtam, miközben harapnak egy olyan picit, hogy az akár egy egérnek sem lenne elég. Erre persze mindenki röhögött, és nagyban folytatta a beszélgetést.

Ahogy elnéztem a társaságunk, mindenki nagyon jól elvolt egymással, leginkább az egymás mellett ülő párosok jöttek ki jól egymással. Csak beszélgettünk, és beszélgettünk, és közben észre sem vettük, hogy már jönnek oda hozzánk, hogy igyekezzünk, mert szeretnék bezárni az éttermet.

Niall és Abbie még gyorsan betömték az utolsó falatokat a szájukba (ha jól tudom ők rendeltek még egyet), majd lassan kiszállingóztunk a pizzériából. Még a kocsiban hazafelé mindenki mindenkivel számot cserélt, és megegyeztünk, hogy ezt a találkozót még majd megismételjük, akár többször is. Ahogy láttam Abbie visszaszolgáltatta Harry-nek a nyakláncát, aki nagy röhögések közepette vette vissza. Az autóval elgurultunk a hotelünkig, ahol "könnyes" búcsút vettünk a srácoktól. Mikor felmentünk a szobába, tudatos oldott bennünk, hogy már hajnali egy van...

4. // Koncert és találkozás

- Ez mégis mit akar jelenteni? - meredtem a számomra ismeretlen ékszerre.

- Ez kérlek Harold Edward Styles nyaklánca. Az eredeti. - magyarázta Abbie, bár még mindig nem értettem, hogy hová akar kilyukadni.

- Vagyis...? - kértem még egy kis segítséget.

És akkor elmesélte. Hogy igazából azért volt fontos bemenni a panoptikumba, hogy láthassa a fiúk szobrait, de felújítási munkálatok miatt el volt zárva, ő pedig azt hazudta, hogy ő a rekonstruáló vagy mi. Mind a négyen döbbenten hallgattuk amit mondott, a Harry-s részeket csak úgy hadarta, hogy alig lehetett érteni. 

- És elkérte a számom. - jelentette ki nagy sóhajjal. - Plusz, a nyaklánca miatt is kell majd beszélnem vele, de ha szerencsém van, még találkozunk is. Ha viszont mégnagyobb szerencsém lesz, akkor összejövünk, megismerkedek a többi fiúval, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk... - képzelgett.

- Na, jó! Indulás! - terelte el mindenki figyelmét Beth, majd még sétálgat tűnik egy kicsit a városban, mert a programlistát már kimerítettük, majd visszamentünk a szállodába.

- Vajon mikor fog hívni? - pillantott a telefonja kijelzőjére Abbie, és tette fel a kérdést, amit az előző pár órában vagy hússzor hallottuk, ha nem többször.

- Ha ennyire idegesítő vagy, akkor soha! - nyomkodta unottan Sasha a gépét. 

Ekkor hirtelen megcsörrent az ominózus mobil, Abbie pedig abban a minutumban felkapta.

- Halló? - szólt bele csábos, kissé mély hangon. - Oh, szia, már vártam a hívásod. - kezdett el csevegő a fiúval. Még néhány sablonos mondat hangzott el, majd egy hosszú "sziaszia" keretében lenyomta a piros gombot. Mint egy kisgyerek, aki épp leszállt a hullámvasútról úgy dőlt le az ágyba, és egy nagyon sóhajtott.

- Na mit mondott? - érdeklődtem.

- Oh, semmi különöset... - bámult a plafonon egy bizonyos pontot, és az egyik hajtincsét csavargatta. Jaj, ez nem jó! Hamarosan robbanni fog... - És azt mondta, hogy egy nagyon kedves lány vagyok, és szívesen vár ma este a koncertjén, utána pedig szólt Paul-nak a biztonsági őrnek, hogy engedjen be a backstage-be, hogy találkozhassak és beszélgethessek vele egy kicsit. És azt mondta, hogy hozhatok magammal akit csak akarok, csak ne legyünk túl sokat, és úristen, Harry Styles most találkozni akar velem?! - pattant fel, és sikítozva hadarta el az eseményeket.

- Mivan??? - kérdeztük egyszerre.

- A lényeg: ma megyünk koncertre. Öten. - nézett végig a ledöbbent társaságon. - Koncert után pedig szépen találkozunk velük! 

- Felejtsd el! - röhögte el magát Zora, majd tovább folytatta az előbbi tevékenységét, az olvasást.

- Hé, szerintem nem is lehet annyira vészes. Új város, új élet, miért ne próbálhatnánk ki új dolgokat? Itt van ez a koncert, és amúgy is Abbie olyan szívesen menne. - gondoltam végig a dolgokat. Abbie hálás pillantásokat küldött felém, és a többieken is láttam, hogy megenyhűltek.

- Én nem bánom. Hánykor kezdődik? - adta meg magát Sasha.

- Egy óra múlva. - vigyorgott szűntelenül Abbie. - Jó, akkor ha mindenki benne van, szerintem öltözzünk át! Mindenki valami bulis ruhát vegyen fel! - parancsolt ránk.

Így hát elkezdtünk készülődni egy olyan együttes koncertjére, akiket még csak nem is ismerünk. Pontosan fél óra múlva meg is érkeztünk a helyszínre, ahol több ezer még Abbie-nél is rosszabb rajongók sikítoztak, ugráltak és visongtak. Egy viszonylag normális közegben kaptunk ülőhelyet, és nem kellett sokáig várni, amíg elkezdődött a koncert.

A színpadra kilépett öt fiú (hatalmas ováció), aztán ugráltak össze-vissza, egy kis zenét is lehetett hallani, de a rajongókat jobban hallottam, olyan hangosak voltak. Aztán kezdődött maga a koncert, egymás után jöttek a dalok, és valljuk be nem voltak rosszak. Nem is értem eddig miért nem kedveltem őket. A lányokon nem is láttam, hogy annyira unnák, szerintem ők is úgy voltak vele, mint én. Abbie nagyon örült, hogy láthatta a fiúkat. De gondolom még jobban várta a koncert végét, amikor mehettünk is oda hozzájuk. 

Kivergődtük magunkat a tömegből, és Abbie tanácsára megkerestünk egy magas, izmos pasit, akit elvileg Paul-nak hívnak.

- Szia, Harry szólt, hogy koncert után jöjjek oda hozzád, és szóljak, mert vár... - habogott egy sort barátnője.

- Oh, tényleg? Ez nem valami trükk? - kételkedett Paul Abbie-ben.

- Paul! - hallottunk egy hangot a folyosó túlsó végéről. - Innentől átveszem! - jött meg Harry, majd rámosolygott a biztonsági őrre. - Rose? - hajolt oda Rose-hoz (?) majd adott neki két puszit, és felénk fordult. - Sziasztok, én Harry vagyok, de már biztosan ismertek. Gyertek utánam! - indult el az egyik ajtó felé, mi pedig követtük.

- Rose? - suttogtam Abbie fülébe, mire ő csak megvonta a vállát.

- Rögtönöznöm kellett. - nevette el magát.

Egy próbaterembe értünk, ahol egy asztal körül ott ült a többi négy fiú is.

- Wow, kiket hoztál Harry? - szólt az egyik srác, akinek elég sötét, majdnem fekete haja volt.

- Ő itt Ro... - kezdte el bemutatni Abbie-t, de a lány megállította.

- Valójában Abbie-nek hívnak, és igazából nem is dolgozom a múzeumnak. Csak megláttalak, és muszáj volt a közeledbe kerülnöm... - próbálta kimagyarázni magát, közben a többi srác mind körének gyűlt.

- Szóval, Abbie, igaz? - vakarta meg a homlokát. - Örülök, hogy megismertelek! - vágta rá egy széles mosoly keretében, és úgy tűnt nem haragszik, amiért Abbie kicsit "becsapta".

- Akkor, ő itt Abbie, a többieket, viszont még nem ismerem.

Mindannyian bemutatkoztunk, és vártuk, hogy a fiúk is megtegyék, de nagyon úgy tűnt, hogy nem szeretnék.

- És a ti nevetek titok? - kérdeztem nevetve.

- Nem is ismertek minket? - nézett végig a társaságon az egyik srác, majd elnevette magát - Már megszoktuk, hogy mindenki kívülről fújja a nevünket. De amúgy én Liam vagyok. Ő itt Zayn, a banda szépfiúja, - mutatott a sötét hajú tetkós srácra. - Niall, aki valójában ír, - integetett az egyetlen szőke hajú fiú. - Harry, akit már ismertek, és ő itt Louis, a humorzsák - mutatta be végül az utolsó srácot, aki enyhén szólva, huh...