12. // Eperszagú Eleanor és Harry, a megértő

OMG *-* Tegnap 1D DAY volt, remélem néztétek :D Én sajnos csak 3 óráig néztem, de az nagyon szuper volt! :) Most pedig új rész! :)

Reggel viszonylag korán keltem, és mivel még egy kicsit idegen nekem ez az "együttlakás" dolog, úgy döntöttem, hogy nem kezdek el úgy viselkedni és úgy tenni, mintha ezer éve itt laknék, ezért még egy picit a szobámban maradtam, hogy a többieknek is adjak időt felébredni. Szépen, lassan lecsekkoltam a telefonomon az instagram-mot, a twitter-t és a facebook-ot. Mikor úgy ítéltem meg, hogy mostmár páran tuti felébredtek, lesétáltam az emeletről, de elég kihalt volt minden. Csupán a konyhából szűrődött ki egy hang, ami ha jól hallottam a turmixgép volt. Már éppen megnyugodtam volna, hogy csak Niall az, mikor a szőke hajkorona helyett egy barna loboncot láttam magas, vékony lábakkal. És nem, nem úgy nézett ki, mint valamelyik fiú.

- Jó reggelt! - köszörültem meg a torkom, majd köszöntem Eleanor-nak. Jobb a békesség.

- Reggelt! - felelt, miután lecsekkolt, a "ja, csak te" nézésével.

- Mi jót csinálsz? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni a lánnyal.

- Reggelit. - válaszolt nyersen. - Miért minek tűnik? - röhögte el magát gúnyosan. Ááá, szóval modell csaj, turmixot reggelizik, akkor ezért ilyen gizda. Na, ez csúnya volt, de ha neki lehet, akkor nekem is!

- Figyelj! - próbáltam a szemébe nézni, de ő csak a turmix-szal foglalkozott. - Gondolom mi bajod van velem, de megnyugtatlak: engem Louis nem érdekel. - szögeztem neki.

- Honnan veszed, hogy én féltékeny vagyok? - kapta fel a vizet, és kezdett el sipákolni.

- Nagyon úgy tűnik.

- Hát tudd meg, hogy Louis-szal tökéletesen megvagyunk, és egy olyan senki, mint te, nem szakíthat szét minket! Ezt csak, hogy tisztázzuk! - vágta a fejemhez. Őszintén mit meg nem enged magának.

- Nem áll jogomban szétszakítani titeket, és jó lenne, ha leakadnál rólam! - sajnos nekem is le kellett ereszkednem az ő szintjére. - És jót étvágyat a reggelidhez! - vettem fel a poharat, azzal a lötyivel, majd a fejére öntöttem. Annyira meglepődött, hogy egy szót sem tudott szólni, de mielőtt vérben forgó szemével kaparta volna ki az enyémet, Harry a konyha ajtajában belesett, hogy mit csinálunk.

- Ti meg mi a jó egyet műveltek itt? - nézett a rózsaszín eperszagú lesokkolt Eleanor-ra, majd rám, mint a feldühödöttre.

- Ez...! - kezdete a lány, de nem jutott semmi az eszébe, majd még mielőtt nagy káromkodásban tört volna ki, Harry közbeszólt.

- Tudjátok mit, nem is akarom hallani! - legyintett - De ha javasolhatom minél előbb takarítsuk ezt föl, Eleanor, te pedig menj el hajat mosni, mielőtt a barátod felébred! - tett gyorsan rendet a fiú. Miközben Eleanor kiviharzott, hogy lefürödjön, Harry segített nekem feltörölni a kiömlött epres trutyi maradványait.

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte, miközben egy konyharuhával próbálta felitatni a löttyöt.

- Eleanor nem kedvel engem, szerintem Louis miatt. Nekem meg elborult az agyam, és muszáj volt a fejére kennem ezt. - vázoltam fel neki a helyzetet.

- Figyelj, és már régóta ismerem, én mutattam be őt Louis-nak. - kezdte - Elég féltékeny típus, és gondolom észrevette, hogy vetélytársa akadt, ezért ilyen. Ne is foglalkozz vele, mindig ilyen volt. - próbált nyugtatni.

- De ha egyszer egy házban lakunk?

- Ez igaz. - gondolkozott el - Akkor meg hagyd, hogy lenyugodjon, és egy ideig kerüld el. Őt sem fogja majd zavarni. - miután befejezte a mondanivalóját, készeni is voltunk a "takarítással".

- Köszi, Harry! - néztem mélyen a szemébe.

- Oh, nincs mit, szólj, ha máskor is fel kell törölni valamit! - nevette el magát, közben megjelentek az arcán édes kis gödröcskéi.

- Nem, nem azt. Hanem, amit mondtál! - magyaráztam.

- Azt is szívesen. - vonta meg a vállát, közben még mindig vigyorgott.

- Ölelés? - tártam szét a karom, majd ő odabújt hozzám. Szorosan magamhoz húztam, és beszívtam az illatát.

- Jó reggelt szerelmesek! - sétált be a konyhába Zayn, akin valami cuki, szőrös, rózsaszín papucs volt. Talán Perrie-é?

- Nem vagyunk szerelmesek! - váltunk szét Harry-vel, még mielőtt mégjobban félreérti Zayn a helyzetet.

- Aha, tényleg. - forgatta a szemét, majd egy szívecskét formázott a kezével, amibe "beleillesztett" minket. Harry-vel amolyan "mivaaan?" fejjel néztünk a fiúra, aki vette a lapot, és gyorsan letette a kezét, majd lehörpintett egy pohár vizet.

11. // Tiszta lappal

- Tessék? - törte meg kis habozás után a csendet Eleanor, és szinte csak úgy visszhangoztak a szavai, majd újra beállt a csönd, csak az eső kopogását hallottuk az ablakon. 

- Igen, felőlem jöhetnek! - nézett rá és Sophia-ra a lány. Szinte mindenki lefagyott, mert arra számítottunk, hogy megint vita lesz, hogy kiharcoljuk, hogy itt lakjunk. De ehelyett...

- Na, akkor meg is beszéltük! - pattant fel Harry, és összecsapta a tenyerét. Mi lányok, még mindig csak ültünk, és nem tudtuk, hogy most mit is szóljunk. 

- Köszönjük... - nyögtem ki végül csak ennyit, és ezt is Perrie-nek szántam.

- Nincs mit. Csak arra gondoltam, hogy nem ártana tiszta lappal kezdeni mindent. Eddig sem volt jó, hogy így utáltunk titeket, és úgy vettem észre, hogy egyre több időt fogtok eltölteni a fiúkkal, akkor valószínűleg velünk is. Akkor meg miért ne költözzetek ide? - magyarázta meg, közben pedig felállt. - Viszont van itthon valami kaja, mert éhen halok? - törte meg a nagy érzelmes pillanatot, és kisétált a konyhába, ahol szó szerint beledugta a fejét a hűtőbe. Nem sokkal azután már Niall loholt utána, nehogy Perrie megfossza a legféltettebb kicseitől.

A következő pillanatban, egyszerre néztünk egymásra a fiúkkal, és kitört belőlünk az öröm, amit mi, lányok őrült visongás keretében adtunk elő, a fiúk meg hangos ... nem is tudom minek nevezzem, a lényeg a hangoson volt. Ahogy láttam Eleanor-nak és Sophia-nak még barátkoznia kell a gondolattal, de szerintem nekik is eljutott a tudatukig az, amit Perrie mondott. Hiszen a barátságunk a fiúkkal még csak most szövődött, valószínű, hogy egyre több időt fogunk együtt eltölteni, és mivel ha nekünk nincs hova mennünk, vagy ha egy kollégiumban mennénk, akkor szerintem nem a fiúk járnának át hozzánk, hanem mi hozzájuk. És mivel a lányok náluk laknak, elkerülhetetlen lenne a nem találkozás, így tényleg ésszerű lenne kibékülnünk. Nagyon örültem, hogy nem nekünk kellett kezdeményeznünk, hiszen nem mi kezdtük ezt az egész rivalizálást. Úgyhogy őszintén hálásak lehetünk Perrie-nek, és még feltétlenül meg fogom neki még köszönni még egyszer.

- Akkor ki hol fog aludni? - dörzsölte össze két tenyerét Abbie, én meg féltem, hogy a lányok kicsit fel fogják kapni a vizet, de nem így lett.

- Hát, egyszerű. Kaptok külön szobát! - magyarázta meg Zayn.

- Ez így mind szép és jó, de összesen tíz hálószoba van a házban tizenhárom főre! - lépett közbe Sophia.

- Akkor mi hol fogunk aludni? -  esett kétségbe Eleanor, és szorosan megfogta Louis kezét, aki egyébként mellette állt.

- Akkor valakiknek költözniük kell! - kezdte szövögetni a terveit Harry, de mielőtt még perverz gondolatai támadtak volna, El (becenév, hmm?) leállította.

- Oh! Meg is van! Mi, hárman - mutatott saját magára, majd Perrie-re és Sophia-ra, - átköltözünk Louis, Zayn és Liam szobájába, ti pedig kaptok egy-egy szobát! - vigyorgott ránk, ami kicsit ijesztő volt. Oké, lehet, hogy éppen két perccel ezelőtt kezdtünk tiszta lappal mindent, de lehetséges, hogy Eleanor még mindig nem kedvel minket? Vagy csak nekem tűnik így?

- Ez tök jó ötlet! - nézett barátnőjére Louis - Nektek így jó? - fordult felénk, mi meg halványan bólintottunk.

Miután mindezt megbeszéltünk a fiúk segítettek felvinni nekünk az emeletre a cuccainkat, ott mindenki választott magának egy szobát, és elkezdtünk kipakolni.

10. // Fiúk, a megmentők

Sziasztok! Néhány változás lesz hamarosan a történet életében, mégpedig két új szereplővel fogunk bővülni az elkövetkezendő időkben, akiket már láthattok az oldalmenüben. :) Justin gondolom ismerős lesz, nem lesz akkora szerepe, mint a fiúknak, inkább Rachel-nek lesz több, aki a barátnője lesz. Na de nem akarom el spoilerezni, majd meglátjátok, és majd én is, hogy mi fog kisülni belőle. :D

 

Pár nappal a Halloween party után eljött az idő, hogy beköltözzünk a kibérelt házunkba a szállodából. Én már nagyon nem bántam, hisz elég drága mulatság volt, ráadásul a vezetőség sem igazán kedvelt minket, vagy inkább azt nem, hogy Beth néhány másik lakót időnként megijesztett. Ezt ha nem kell nem is részletezném...

Szóval már minden cuccunkat összepakoltuk, és egy nagy halom bőrönddel, és három taxival indultunk el az esős, borús időben, hogy megkeressük a házat, amiben ezentúl lakni fogunk. Húsz perc kocsikázás után megérkeztünk a Lion Street 6-os száma alá, ahol nem éppen az fogadott, amire vártunk. A honlapon, ahol még hónapokkal ezelőtt kinéztük az albérletet egy szép, igazi angol stílusú ház volt, ehelyett egy roskadozó viskó előtt álltunk.

- Mondjátok, hogy nem itt kell majd laknunk! - nézett végig rajtunk kétségbeesetten Sasha.

- Attól tartok, ez a mi házunk lenne. - vallottam be magamnak, bár nagyon nem akartam hallani.

Besétáltunk a házba, ahol a kiadást intéző ember fogadott minket, először rezzenéstelen arccal hagytuk, hogy körbevezessen, majd pedig elmondtuk neki a panaszunkat...

Hatalmas vita vette kezdetét, a pasas védte az ő érdekeit, mi pedig a miénket, vagyis, hogy mi nem egy ilyen házra fizettünk be előre összegeket. A végén ott tartottunk, hogy nem volt hova mennünk, és még a pénzünk is elúszott.

- Most akkor mi lesz? - könyökölt Abbie a bőröndjén a földön ülve.

- Fogalmam sincs. Csövesek leszünk. - mondtam unottan egy kis szarkazmussal.

- Fúj, én nem akarok csöves lenni! - ellenkezett Sasha.

- Senki sem lesz csöves! - állt fel Zora, és a kezébe vette az irányítást - Tudjátok mit? Én most felhívom Liam-et, hátha tudnak nekünk szállást adni pár napra! - vette elő a telefonját, és már tárcsázta is a számot. Tényleg! Ez nem is rossz ötlet! A fiúk talán segíthetnek!

A beszélgetésből csak annyit hallottunk, hogy Zora hümmög, aházik, és ismerteti a szitut a fiúval. Végül kicsit szomorkás hangulatban elköszönt tőle, és letette a telefont. Reménykedve néztünk rá, hogy akkor most mi lesz, és talán mindannyian arra tippeltünk, hogy tuti nem jó nekik, hiszen csak pár hete ismerjük egymást.

- Hát... - kezdte, közben a víz levert minket - MEGENGEDTÉK! - kiabálta mosolyogva, amitől mi felugrottunk, és örömünkben egymásba kapaszkodva ugráltunk és sikítoztunk!

- Úristen, akkor most a fiúkkal fogunk együtt lakni? - fogta a fejét Beth.

- Liam azt mondta, hogy amíg el nem rendezzük ezt a ház-dolgot, addig biztosan, sőt még akár tovább is! - mesélte folyamatosan vigyorogva Zora. - De van egy kis bibi. A barátnőik is ott laknak, akik valljuk be nem igazán kedvelnek minket, úgyhogy ez még csak a fiúk részéről tuti. Ha a lányok nem mennek bele, akkor megyünk vissza a szállodába, vagy kollégiumba. - mondta, és egy kicsit máris ott lett bennünk az a kettősség, hogy talán mégsem lakhatunk együtt a fiúkkal. 

- Akkor most mi lesz? - kérdeztem, mivel nem szerettem volna egész nap a bőröndökön ülni az utcán.

- Zayn, Liam és Louis most értünk jönnek kocsival, és elvisznek minket és a cuccainkat hozzájuk. - kezdett el pakolni Zora.

Fél óra múlva meg is érkeztek a srácok a három kocsival, majd felpakoltuk a rakományt, és már indultunk is. Láttam rajtuk, hogy ők is fel vannak dobva, hogy lehetséges, hogy ezentúl együtt fogunk élni. Mikor megérkeztünk, bevittük a cuccainkat a nappaliba és az előtérbe, közben rengeteget nevettünk, mert Zayn alig bírta felemelni Sasha egyik bőröndjét, amiben csak a sminkcuccai voltak. Az idilli pillanatot a bejárati ajtó csattanása zavarta meg, ami már tudjuk mit jelentett.

- Itt meg mi folyik? - nézett körbe a szobában a három lány, ahol káosz uralkodott, bár nekik szerintem nem a rendetlenség esett le, hanem inkább az, hogy mi mit keresünk ott az összes holminkkal együtt. 

- Oh, jó is, hogy jöttök, lenne itt egy kis megbeszélnivaló! - csapta össze a tenyerét Harry, és beinvitálta a lányokat a nappaliba, ahol a többi fiú és mi is voltunk. - Üljetek le, helyezzétek magatokat kényelembe! Hozhatok esetleg egy csésze teát, netán valami süteményt? - próbálta Harry nyugtatni őket azzal, hogy úgy viselkedik, mintha valami inas lenne. Elég vicces volt.

- Harry, mi a fene van itt? - nézett mélyen a fiú szemébe Eleanor, aki azt hiszem a lányok közül a legközelebb áll Harry-hez. - Mi ez az egész? - pillantott a fiúkra.

- Figyeljetek, jó lenne ha meghallgatnátok, és meg tudnánk állapodni! - vette át a szót Louis barátnőjére nézve.

- Ez már rég rossz! - forgatta meg a szemeit Perrie, de azután elhallgatott, és Louis-ra figyelt.

- Szóval, az a helyzet, hogy a lányok szállása, amit kinéztek maguknak már mióta, kész tropa, és még a pénzük is elszállt így, hogy már kifizették az előleget, és arra gondoltunk, hogy mivel mi itt vagyunk ezzel  a nagy házzal, ne kelljen már koliba menniük, hát költözzenek ide! - vázolta fel a helyzetet Louis, és hihetetlenül hálás voltam neki, hogy ilyen lelkiismeretesen beszélt rólunk.

- Szó sem lehet róla! - pattant fel Sophia, de Liam megállította, és odabújva hozzá kezdett hozzá nagyon halkan beszélni, gondolom, hogy gondolja meg magát.

Zayn is kérlelően nézett a barátnőjére, aki úgy tűnt, megtörni látszik.

- Felőlem oké! - adta be a derekát Perrie, és hátradőlt, majd észrevétlenül halványan ránk mosolygott.