5. // Közös pizzázás

Halihó :)

Igen, kicsit késtem a résszel, és ezentúl csak csütörtökön és szombat/vasárnap tudok részt hozni, mivel a felvételi miatt a heteim első fele elég eseménydús. Ilyen alkalmakkor (amikor részt hozok) pedig igyekszem mindig időben hozni a fejezeteket! :)

Xx

(Amúgy sorry az esetleges elírásokért, de nem olvastam vissza az egészet...)

                    

- Az én nevem Cassy! - mutatkoztam be nekik, és sorban mindenkivel kezet fogtam. - Ők itt pedig a barátnőim, Sasha, Zora, Beth és Abbie. - soroltam fel a többieket is, olyan sorrendben, ahogyan mellettem álltak.

- És honnan jöttetek? - kérdezte azt hiszem Niall. - Mert hallani az akcentusotokon, hogy nem ide valósiak vagytok.

- Mi kanadaiak vagyunk. - válaszolt Sasha.

- Egy cserediák program keretében jöttünk ki egy évre Angliába. - pontosított Zora.

- És amúgy bírjátok a zenénket? - kérdezte röhögve Zayn.

- Hááát... - kezdtük. - Mondjuk úgy, hogy már kezdjük megszeretni. - magyaráztuk ki magunkat a kellemetlen szituból.

- Én nagyon szeretlek titeket! - jelentette ki Abbie.

- Áááá, szóval te vagy a "fangörl"? - érdeklődött Louis vicceskedve, amitől azonnal röhögnöm kellett.

- Mondhatjuk úgy is. - pirult el Abbie, és már attól féltem, hogy összeesik.

Már egy ideje nagyban folyt a beszélgetés, mikor Niall-nek támadt egy szuper ötlete...

- Nincs kedveltek beülni egyet pizzázni? Mi fizetünk! - kérdezte, majd a fiúk egyetértően bólogatnak.

- Felőlünk oké! - vágta rá azonnal Abbie, meg sem várva a mi reagciónkat. Mindegy, szerintem így is úgy is elmentünk volna. Miért ne? Meg amúgy is, tök jól kijöttünk a srácokkal, egész hamar feloldódott mindenki, olyan, mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást. Azt hiszem megkedveltem őket.

Úgyhogy kimentünk az épületből, ahol a koncert volt, majd egy nagy fekete lesötétített ablakú terepjáró gurult értünk, ahová mind a tízen simán befértünk.

- Jó is, hogy megyünk pizzázni, már vagy három napja nem látogattam meg Ronnie-t! - lelkesedett Niall, hogy végre étterem közelébe juthat.

- Ki az a Ronnie? - kérdezte Beth.

- A pizzéria tulaja, Niall már törzsvevőnek számít. - vázolta fel a helyzetet Liam. 

Tíz perc volt az út, majd mind kiszálltunk abból a nagy tankból. Kint már teljesen besötétedett, úgy kilenc körül járt az idő. Egy kis, barátságos kis vendéglő felé vettük az irányt, ami minden  bizonnyal a pizzéria lesz. Ahogy beléptünk megcsapott az az isteni finom illat, és akkor jöttünk rá, hogy eléggé megéheztünk. Kilenc óra körül! Ráadásul pizza, jaj ne! 

Egy nagy asztalt foglalunk el, ahol két oldalt ülőhelyek, középen pedig maga az asztal volt. Az ülésrendünk valahogy így nézett ki bal oldalról: Beth, Harry, Abbie, Niall (aki csak később érkezett, mert még gyorsan lepacsizott azzal a bizonyos Ronnie-val), Liam; vele szemben a másik padon Zora, Louis, én, Zayn, és végül Sasha. 

- Oké, ki mit kér? - vette a kezébe Niall az irányítást.

- Én egy szalámisat kérek! - tette fel a kezét mellettem Zayn.

- Én is szalámisat kérek! - jelentkezett Sasha, és úgy tűnt, hogy ők ketten fognak egyet enni.

Végül mindenkivel így lett, Zora és Liam ettek együtt egy hawaii pizzát, Beth és Harry egy hagymásat (fúj), én és Louis egy sonkásat, és végül Abbie és Niall, akik fejenként egy pizzát ettek, mert nem tudták eldönteni, hogy egy capricciosa-t vagy egy mexikóit kérjenek. Igen, tényleg nagy dilemma... Mindegy! Szóval ők ketten a két pizzát elfelezve tolták magukba.

Már szinte mindenki megette a neki szánt részt, csak én tartottam a negyedénél. Mindig is lassúevő voltam.

- Cassy, te hogy tartasz még mindig csak ott? - fordult felém Louis, arcán pedig nevetőráncok jelentek meg, ami egész arányossá varázsolták... Khm! Erre a kérdésre mindenki felénk fordult, mert ők is kíváncsiak voltak a válaszra.

- Minden falatka kincs! - mondtam, miközben harapnak egy olyan picit, hogy az akár egy egérnek sem lenne elég. Erre persze mindenki röhögött, és nagyban folytatta a beszélgetést.

Ahogy elnéztem a társaságunk, mindenki nagyon jól elvolt egymással, leginkább az egymás mellett ülő párosok jöttek ki jól egymással. Csak beszélgettünk, és beszélgettünk, és közben észre sem vettük, hogy már jönnek oda hozzánk, hogy igyekezzünk, mert szeretnék bezárni az éttermet.

Niall és Abbie még gyorsan betömték az utolsó falatokat a szájukba (ha jól tudom ők rendeltek még egyet), majd lassan kiszállingóztunk a pizzériából. Még a kocsiban hazafelé mindenki mindenkivel számot cserélt, és megegyeztünk, hogy ezt a találkozót még majd megismételjük, akár többször is. Ahogy láttam Abbie visszaszolgáltatta Harry-nek a nyakláncát, aki nagy röhögések közepette vette vissza. Az autóval elgurultunk a hotelünkig, ahol "könnyes" búcsút vettünk a srácoktól. Mikor felmentünk a szobába, tudatos oldott bennünk, hogy már hajnali egy van...