11. // Tiszta lappal

- Tessék? - törte meg kis habozás után a csendet Eleanor, és szinte csak úgy visszhangoztak a szavai, majd újra beállt a csönd, csak az eső kopogását hallottuk az ablakon. 

- Igen, felőlem jöhetnek! - nézett rá és Sophia-ra a lány. Szinte mindenki lefagyott, mert arra számítottunk, hogy megint vita lesz, hogy kiharcoljuk, hogy itt lakjunk. De ehelyett...

- Na, akkor meg is beszéltük! - pattant fel Harry, és összecsapta a tenyerét. Mi lányok, még mindig csak ültünk, és nem tudtuk, hogy most mit is szóljunk. 

- Köszönjük... - nyögtem ki végül csak ennyit, és ezt is Perrie-nek szántam.

- Nincs mit. Csak arra gondoltam, hogy nem ártana tiszta lappal kezdeni mindent. Eddig sem volt jó, hogy így utáltunk titeket, és úgy vettem észre, hogy egyre több időt fogtok eltölteni a fiúkkal, akkor valószínűleg velünk is. Akkor meg miért ne költözzetek ide? - magyarázta meg, közben pedig felállt. - Viszont van itthon valami kaja, mert éhen halok? - törte meg a nagy érzelmes pillanatot, és kisétált a konyhába, ahol szó szerint beledugta a fejét a hűtőbe. Nem sokkal azután már Niall loholt utána, nehogy Perrie megfossza a legféltettebb kicseitől.

A következő pillanatban, egyszerre néztünk egymásra a fiúkkal, és kitört belőlünk az öröm, amit mi, lányok őrült visongás keretében adtunk elő, a fiúk meg hangos ... nem is tudom minek nevezzem, a lényeg a hangoson volt. Ahogy láttam Eleanor-nak és Sophia-nak még barátkoznia kell a gondolattal, de szerintem nekik is eljutott a tudatukig az, amit Perrie mondott. Hiszen a barátságunk a fiúkkal még csak most szövődött, valószínű, hogy egyre több időt fogunk együtt eltölteni, és mivel ha nekünk nincs hova mennünk, vagy ha egy kollégiumban mennénk, akkor szerintem nem a fiúk járnának át hozzánk, hanem mi hozzájuk. És mivel a lányok náluk laknak, elkerülhetetlen lenne a nem találkozás, így tényleg ésszerű lenne kibékülnünk. Nagyon örültem, hogy nem nekünk kellett kezdeményeznünk, hiszen nem mi kezdtük ezt az egész rivalizálást. Úgyhogy őszintén hálásak lehetünk Perrie-nek, és még feltétlenül meg fogom neki még köszönni még egyszer.

- Akkor ki hol fog aludni? - dörzsölte össze két tenyerét Abbie, én meg féltem, hogy a lányok kicsit fel fogják kapni a vizet, de nem így lett.

- Hát, egyszerű. Kaptok külön szobát! - magyarázta meg Zayn.

- Ez így mind szép és jó, de összesen tíz hálószoba van a házban tizenhárom főre! - lépett közbe Sophia.

- Akkor mi hol fogunk aludni? -  esett kétségbe Eleanor, és szorosan megfogta Louis kezét, aki egyébként mellette állt.

- Akkor valakiknek költözniük kell! - kezdte szövögetni a terveit Harry, de mielőtt még perverz gondolatai támadtak volna, El (becenév, hmm?) leállította.

- Oh! Meg is van! Mi, hárman - mutatott saját magára, majd Perrie-re és Sophia-ra, - átköltözünk Louis, Zayn és Liam szobájába, ti pedig kaptok egy-egy szobát! - vigyorgott ránk, ami kicsit ijesztő volt. Oké, lehet, hogy éppen két perccel ezelőtt kezdtünk tiszta lappal mindent, de lehetséges, hogy Eleanor még mindig nem kedvel minket? Vagy csak nekem tűnik így?

- Ez tök jó ötlet! - nézett barátnőjére Louis - Nektek így jó? - fordult felénk, mi meg halványan bólintottunk.

Miután mindezt megbeszéltünk a fiúk segítettek felvinni nekünk az emeletre a cuccainkat, ott mindenki választott magának egy szobát, és elkezdtünk kipakolni.