Visszatértem + információk a második évadhoz! :)

Sziasztoook! :) Hát úgy vagy két hónapja nem írtam részt, ami igazából annak a "jele" volt, hogy abbahagyom a blogot. Mondanom sem kell, hogy néhányan reklamáltak, de valójában nem kellett nekem ez a kis szünet. A történettel volt a bajom, hogy bevalljam, mert már annyira nem vagyok nagy directioner (kövezzetek meg!), mint például egy évvel ezelőtt, mert akkor éltem a fénykoromat így rajongást tekintve. Szóval nem tudtam már mit írni a fiúkról, bármennyire is akartam. A napokban viszont megint elragadott a vágy, hogy írjak, így gondolkoztam, hogy miről is kéne. Először új blogot akartam indítani, de az ihlet nem jött, így arra gondoltam, hogy a már meglévő, rég elhanyagolt történetemet folytatom. Az 1D-s témát nem akartam elhagyni, de azt egyedül meg kevésnek éreztem. Így arra gondoltam, hogy több hírességet is beleírok a sztoriba, talán egy kicsit izgalmasabb lesz. Most pedig nézzük, hogy milyen változások lesznek az új évad során, miben lesz különböző az elsőtől:

• Amit még így az elején kell leszögezni: A One Direction fiúk maradnak, jön melléjük még: Justin Bieber (őt ugye régebben is bele akartam írni, de végül nem jutottam el odáig) és Austin Mahone, az új kedvencem. <3 Remélem nem vesztek majd olvasókat ettől a változástól, de szerintem így szívesebben fogok majd írni. :)
• Cassy-t mostantól  Lily Collins helyett Madison Beer fogja alakítani, mert azért. :D
• Gondolkodtam, hogy mi legyen Cassy-vel és Louis-szal, végül arra jutottam, hogy majd kialakul, de még nem szeretnék így elöljáróban elárulni semmit!
• Az öt lány közül inkább előtérbe kerül három, aki Cassy, Abbie és Sasha, de persze Zora-t és Beth-t sem felejtjük el, csak annyit nem fognak szerepelni. (Bocsi Bogi és Lizi, bár nem biztos, hogy annyira bánjátok, főleg te nem Bogi, ahogy gondolom inkább megkönnyebbülsz. :D)
• Szeretném a család témát is beleszőni a szálba, így Cassy szülei és bátyja Londonba fognak költözni, Cassy pedig értelem szerűen már nem fog a fiúknál lakni, de erről majd a történetben bővebben!
• Igyekszem sok-sok képpel is színesíteni az írásaim, hogy élethűbb legyen, és könnyebben elképzeljétek a különböző helyzeteket! :)

Na, hát szerintem ennyi lett volna az a sok-sok (:P) tudnivaló, hamarosan hozom majd a második évad első részét, addig is írjatok nekem kommentet, illetve a chat-ben is üzenhettek, hogy nektek mi a véleményetek erről a váltásról, vagy, hogy jó ötletnek tartjátok-e, örültök-e, hogy visszatérek, bla bla bla. :D Most pedig, puszi! :)

13. // Nem fázol?

December 1.

Néhány héttel azután, hogy beköltöztünk, és szépen összevesztem Eleanor-ral, úgy látszott, hogy kezdenek elsimulni a dolgok. Megfogadtam Harry tanácsát, nem kerestem a lány társaságát, egy pár napig még azért megkaptam a szúrós tekintet (na jó, mostanában is kapok egy-kettőt), de egy ideje nem foglalkozik velem, mint ahogy én se vele. Őszintén örülök neki, mert nem éppen egy kedves lány. Most nem azért, de nem egészen Louis-hoz való. Jó, kinézetre amúgy tök ugyan olyanok, akár testvérek is lehetnének, de belül ég és föld. Louis vicces, kedves, aranyos, segítőkész, és mindig jókedvű, Eleanor-ról azonban ezek nem mondhatók el. Őt inkább egy zsémbes és féltékeny öreg nénikéhez lehetne hasonlítani, de semmiképpen sem Louis-hoz. De a véleményemet inkább megtartom magamnak, a békesség érdekében.

Aznap nem csináltunk semmit. Mindenki ült otthon, beszélgettünk vagy csak unatkoztunk, kivéve Eleanor, akinek a Hollister-hez kellett mennie, valami megbeszélésre. Zayn a tévét bámulta, Louis, Harry és Liam társaságában, Niall a konyhában valami sütit sütött, Perrie Sophia körmét festette az étkezőasztalnál, Sasha a babzsákfotelben gubbasztott, Abbie Harry haját buzerálta, Beth és Zora pedig újságot olvastam. Én pedig csak ültem az asztalnál Perrie és Sophia társaságában, és bámultam ki az ablakon. Már egy ideje merengtem, mikor egyszercsak észrevettem, hogy apró, majd egyre nagyobb és sűrűbb hópelyhek hullanak az égből.

- Havazik! - kiáltottam fel, a fejemet pedig a többiek felé fordítottam. 

A fiúk rögtön az ablakhoz ugrottak, hogy végre valami jó dolog is történik, de a lányokat annyira nem izgatta a dolog. Mindenki megállapította, hogyha ez így esik tovább, szép mennyiségű hó fog megmaradni, és akár még hóembert is építhetünk. Ettől mindenkinek egy kicsit jobb kedve lett. Niall megkínált mindenkit egy-egy mézeskaláccsal - merthogy azt sütött, szerinte nem árt máris készülődni a karácsonyra. Ettől a lányok mégjobban feléledtek, Abbie már a karácsonyi filmeket válogatta, amiket meg kéne néznünk, Sasha Liam-et faggatta, hogy hol vannak a girlandok meg az égősorok, Zora betette Michael Bublé Christmas című albumát, amin csupa karácsonyi dal hallható, Beth pedig mindenkinek készített egy bögre forrócsokit, amibe még pillecukrot is tett, aki kért.

- Nincs kedvetek karácsonyi vásárba menni? - bámulta a hóesést Louis, aki még mindig egy kicsit unatkozott.

- Túl hideg van, brrr! - takarta be magát Zayn, a már előre odakészített kis takarójával. Tudnám ezeket a cuccokat honnan veszi. 

- Nekem van kedvem. - könyököltem az asztalon, és tulajdonképpen nem is jutott el az agyamig, hogy miről van szó, csak azt tudtam, hogy van kedvem hozzá.

- Megyünk? - vonta fel a szemöldökét Louis, majd kicsit felegyenesedett.

- Aha! - pattantam fel, miután megvolt a szemkontaktus, majd ő is megindult fel az emeletre.

- Öltözz be, hideg van! - kacsintott rám, amitől kissé elájultam, de tartottam magam.

Szóval három zoknit húztam, bélelt nadrágot, egy pulcsit, nagy pufi kabátot vettem, sállal, ujjatlan kesztyűvel, fülvédővel és ugg csizmával. Szerencsére nem néztem ki úgy, mint egy eszkimó, sem mint egy hülye, úgyhogy lesétáltam, ahol láttam, hogy Louis is veszi a sapiját és a kesztyűjét.

- Cuki a fülvédőd! - piszkálta meg a puha, szőrös anyagot.

- Neked meg a pulcsid. - mutattam a norvég mintás pulóverére. - Nagymamád kötötte? - kezdtem olyan cukin nyomin beszélni, csak, hogy bosszantsam.

- Nem, Niall-től nyúltam le. - súgta a fülembe, amitől automatikusan elnevettem magam.

Szóval ketten elindultunk a vásárba, ami London belvárosban volt. Gyalog mentünk, nem kocsival, hiszen mégiscsak sétálni indultunk. Útközben összekapartunk néhány hógolyót, és meg-meg dobtuk egymást, csak a vicc kedvéért. Viszonylag hamar odaértünk, és a látvány szebb volt, mint vártam. Mindenhol égősorok, a fák törzsén, felfüggesztve két ház közé, és persze a kis bódékon, ahol minden olyan dolgot lehetett kapni, ami szem-szájnak ingere, például mindenféle karácsonyi specialitás, sütik; meleg és szőrös sapik, karkötők, néhány régi könyv, étkészletek, és mindenféle olyan dolog, ami egy ilyen vásárban kapható. Jó nagy tömeg volt, de így volt igazán meg a hangulat a havazással és a finom illatokkal vegyítve. Louis-szal mindent körbejártunk, ő felpróbált néhány elég fura sapkát, hogy engem szórakoztasson, ő lefotózott egy nagy karácsonyfa előtt, vettünk kürtőskalácsot, amit elfeleztünk. Szerencsére senki sem ismerte fel, így igazán felszabadultan tudtuk élvezi az együtt töltött időt. Rengeteget nevettünk, szinte mindenen, még olyan dolgokon is, ami nem is vicces.

- Nem fázol? - kérdezte, miközben odanyújtott nekem egy forró, gőzölgő teát, ami már nagyon kellett, mert a kérdésére válaszolva, igen, fáztam.

- Már nem sokáig! - vettem el mohón, és egy jó nagyot belekortyoltam a forró teába, ami konkrétan leforrázta a torkom.

- Vigyázz! - figyelmeztetett Louis, de már hiába. Lihegve kapkodtam a hideg levegő után, közben még mindig fáztam, a lábujjaim már gyakorlatilag mirelitek lettek.

- Késő! - köhögtem még egy utolsót, majd ránéztem, és mindketten elnevettük magunkat.

12. // Eperszagú Eleanor és Harry, a megértő

OMG *-* Tegnap 1D DAY volt, remélem néztétek :D Én sajnos csak 3 óráig néztem, de az nagyon szuper volt! :) Most pedig új rész! :)

Reggel viszonylag korán keltem, és mivel még egy kicsit idegen nekem ez az "együttlakás" dolog, úgy döntöttem, hogy nem kezdek el úgy viselkedni és úgy tenni, mintha ezer éve itt laknék, ezért még egy picit a szobámban maradtam, hogy a többieknek is adjak időt felébredni. Szépen, lassan lecsekkoltam a telefonomon az instagram-mot, a twitter-t és a facebook-ot. Mikor úgy ítéltem meg, hogy mostmár páran tuti felébredtek, lesétáltam az emeletről, de elég kihalt volt minden. Csupán a konyhából szűrődött ki egy hang, ami ha jól hallottam a turmixgép volt. Már éppen megnyugodtam volna, hogy csak Niall az, mikor a szőke hajkorona helyett egy barna loboncot láttam magas, vékony lábakkal. És nem, nem úgy nézett ki, mint valamelyik fiú.

- Jó reggelt! - köszörültem meg a torkom, majd köszöntem Eleanor-nak. Jobb a békesség.

- Reggelt! - felelt, miután lecsekkolt, a "ja, csak te" nézésével.

- Mi jót csinálsz? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni a lánnyal.

- Reggelit. - válaszolt nyersen. - Miért minek tűnik? - röhögte el magát gúnyosan. Ááá, szóval modell csaj, turmixot reggelizik, akkor ezért ilyen gizda. Na, ez csúnya volt, de ha neki lehet, akkor nekem is!

- Figyelj! - próbáltam a szemébe nézni, de ő csak a turmix-szal foglalkozott. - Gondolom mi bajod van velem, de megnyugtatlak: engem Louis nem érdekel. - szögeztem neki.

- Honnan veszed, hogy én féltékeny vagyok? - kapta fel a vizet, és kezdett el sipákolni.

- Nagyon úgy tűnik.

- Hát tudd meg, hogy Louis-szal tökéletesen megvagyunk, és egy olyan senki, mint te, nem szakíthat szét minket! Ezt csak, hogy tisztázzuk! - vágta a fejemhez. Őszintén mit meg nem enged magának.

- Nem áll jogomban szétszakítani titeket, és jó lenne, ha leakadnál rólam! - sajnos nekem is le kellett ereszkednem az ő szintjére. - És jót étvágyat a reggelidhez! - vettem fel a poharat, azzal a lötyivel, majd a fejére öntöttem. Annyira meglepődött, hogy egy szót sem tudott szólni, de mielőtt vérben forgó szemével kaparta volna ki az enyémet, Harry a konyha ajtajában belesett, hogy mit csinálunk.

- Ti meg mi a jó egyet műveltek itt? - nézett a rózsaszín eperszagú lesokkolt Eleanor-ra, majd rám, mint a feldühödöttre.

- Ez...! - kezdete a lány, de nem jutott semmi az eszébe, majd még mielőtt nagy káromkodásban tört volna ki, Harry közbeszólt.

- Tudjátok mit, nem is akarom hallani! - legyintett - De ha javasolhatom minél előbb takarítsuk ezt föl, Eleanor, te pedig menj el hajat mosni, mielőtt a barátod felébred! - tett gyorsan rendet a fiú. Miközben Eleanor kiviharzott, hogy lefürödjön, Harry segített nekem feltörölni a kiömlött epres trutyi maradványait.

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte, miközben egy konyharuhával próbálta felitatni a löttyöt.

- Eleanor nem kedvel engem, szerintem Louis miatt. Nekem meg elborult az agyam, és muszáj volt a fejére kennem ezt. - vázoltam fel neki a helyzetet.

- Figyelj, és már régóta ismerem, én mutattam be őt Louis-nak. - kezdte - Elég féltékeny típus, és gondolom észrevette, hogy vetélytársa akadt, ezért ilyen. Ne is foglalkozz vele, mindig ilyen volt. - próbált nyugtatni.

- De ha egyszer egy házban lakunk?

- Ez igaz. - gondolkozott el - Akkor meg hagyd, hogy lenyugodjon, és egy ideig kerüld el. Őt sem fogja majd zavarni. - miután befejezte a mondanivalóját, készeni is voltunk a "takarítással".

- Köszi, Harry! - néztem mélyen a szemébe.

- Oh, nincs mit, szólj, ha máskor is fel kell törölni valamit! - nevette el magát, közben megjelentek az arcán édes kis gödröcskéi.

- Nem, nem azt. Hanem, amit mondtál! - magyaráztam.

- Azt is szívesen. - vonta meg a vállát, közben még mindig vigyorgott.

- Ölelés? - tártam szét a karom, majd ő odabújt hozzám. Szorosan magamhoz húztam, és beszívtam az illatát.

- Jó reggelt szerelmesek! - sétált be a konyhába Zayn, akin valami cuki, szőrös, rózsaszín papucs volt. Talán Perrie-é?

- Nem vagyunk szerelmesek! - váltunk szét Harry-vel, még mielőtt mégjobban félreérti Zayn a helyzetet.

- Aha, tényleg. - forgatta a szemét, majd egy szívecskét formázott a kezével, amibe "beleillesztett" minket. Harry-vel amolyan "mivaaan?" fejjel néztünk a fiúra, aki vette a lapot, és gyorsan letette a kezét, majd lehörpintett egy pohár vizet.

11. // Tiszta lappal

- Tessék? - törte meg kis habozás után a csendet Eleanor, és szinte csak úgy visszhangoztak a szavai, majd újra beállt a csönd, csak az eső kopogását hallottuk az ablakon. 

- Igen, felőlem jöhetnek! - nézett rá és Sophia-ra a lány. Szinte mindenki lefagyott, mert arra számítottunk, hogy megint vita lesz, hogy kiharcoljuk, hogy itt lakjunk. De ehelyett...

- Na, akkor meg is beszéltük! - pattant fel Harry, és összecsapta a tenyerét. Mi lányok, még mindig csak ültünk, és nem tudtuk, hogy most mit is szóljunk. 

- Köszönjük... - nyögtem ki végül csak ennyit, és ezt is Perrie-nek szántam.

- Nincs mit. Csak arra gondoltam, hogy nem ártana tiszta lappal kezdeni mindent. Eddig sem volt jó, hogy így utáltunk titeket, és úgy vettem észre, hogy egyre több időt fogtok eltölteni a fiúkkal, akkor valószínűleg velünk is. Akkor meg miért ne költözzetek ide? - magyarázta meg, közben pedig felállt. - Viszont van itthon valami kaja, mert éhen halok? - törte meg a nagy érzelmes pillanatot, és kisétált a konyhába, ahol szó szerint beledugta a fejét a hűtőbe. Nem sokkal azután már Niall loholt utána, nehogy Perrie megfossza a legféltettebb kicseitől.

A következő pillanatban, egyszerre néztünk egymásra a fiúkkal, és kitört belőlünk az öröm, amit mi, lányok őrült visongás keretében adtunk elő, a fiúk meg hangos ... nem is tudom minek nevezzem, a lényeg a hangoson volt. Ahogy láttam Eleanor-nak és Sophia-nak még barátkoznia kell a gondolattal, de szerintem nekik is eljutott a tudatukig az, amit Perrie mondott. Hiszen a barátságunk a fiúkkal még csak most szövődött, valószínű, hogy egyre több időt fogunk együtt eltölteni, és mivel ha nekünk nincs hova mennünk, vagy ha egy kollégiumban mennénk, akkor szerintem nem a fiúk járnának át hozzánk, hanem mi hozzájuk. És mivel a lányok náluk laknak, elkerülhetetlen lenne a nem találkozás, így tényleg ésszerű lenne kibékülnünk. Nagyon örültem, hogy nem nekünk kellett kezdeményeznünk, hiszen nem mi kezdtük ezt az egész rivalizálást. Úgyhogy őszintén hálásak lehetünk Perrie-nek, és még feltétlenül meg fogom neki még köszönni még egyszer.

- Akkor ki hol fog aludni? - dörzsölte össze két tenyerét Abbie, én meg féltem, hogy a lányok kicsit fel fogják kapni a vizet, de nem így lett.

- Hát, egyszerű. Kaptok külön szobát! - magyarázta meg Zayn.

- Ez így mind szép és jó, de összesen tíz hálószoba van a házban tizenhárom főre! - lépett közbe Sophia.

- Akkor mi hol fogunk aludni? -  esett kétségbe Eleanor, és szorosan megfogta Louis kezét, aki egyébként mellette állt.

- Akkor valakiknek költözniük kell! - kezdte szövögetni a terveit Harry, de mielőtt még perverz gondolatai támadtak volna, El (becenév, hmm?) leállította.

- Oh! Meg is van! Mi, hárman - mutatott saját magára, majd Perrie-re és Sophia-ra, - átköltözünk Louis, Zayn és Liam szobájába, ti pedig kaptok egy-egy szobát! - vigyorgott ránk, ami kicsit ijesztő volt. Oké, lehet, hogy éppen két perccel ezelőtt kezdtünk tiszta lappal mindent, de lehetséges, hogy Eleanor még mindig nem kedvel minket? Vagy csak nekem tűnik így?

- Ez tök jó ötlet! - nézett barátnőjére Louis - Nektek így jó? - fordult felénk, mi meg halványan bólintottunk.

Miután mindezt megbeszéltünk a fiúk segítettek felvinni nekünk az emeletre a cuccainkat, ott mindenki választott magának egy szobát, és elkezdtünk kipakolni.